A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 5. (1965)

KOMÁROMY József: Herman Ottó levelei a miskolci múzeumban

Herman OTTÓ LEVELEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN Tudománytörténeti irodalmunk nagy adóssága világhírű természettudósunk, Herman Ottó levelezésének publikálása. Ezek a levelek nagyszámban találhatók a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában, a Természettudományi Múzeumban, a Néprajzi Múzeumban és más intézmények birtokában, több-kevesebb számban. Pedig ezek a levelek nemcsak színesen és vonzóan mutatják be a magyar tudomány érdekes egyéniségét, hanem világosságot derítenek sajátos módszereire és szuggesztív egyéniségére is. Az UNESCO által meghirdetett emlékévnek szinte magával kellett volna hoznia ennek az adósságnak némi törlesztését. A jubileumi évben azonban ilyen nem történt, s az ez idő alatt megjelent cikkek sem nyújtottak országszerte sem szűkebb megyénkben, néhány kivétellel, mást, mint az eddig ismert életrajzi és tudománytörténeti adatok több-kevesebb felsorolását, sőt több, igen kifogásolható esetben a két életrajzíró, Lambrecht Kálmán

1 és Székely Sándor

2 szószerint átvett (de nem idézett) mondatainak az ismétlését. E népszerűsítő, de tudománytörténeti többletet nem nyújtó ismertetésekkel — az ismétlések lényegéből kifolyóan — nincs terünk foglalkozni. Annyit mindenesetre meg kell jegyezni, hogy a jubileumi évvel kapcsolatban e cikkírók a dolog könnyebb oldalát fogták és kompilatív feldolgozásukkal a nagy tudós emlékének igen sekély áldozati tüzét gyújtottak. Allodiatorisz Irma volt az, aki rövid, pontos és tudományos szakértelemmel megírt emlékezést adott Herman Ottóról

3 — úgy ahogy illett — tudománytörténeti vonatkozásban is. Az ő megemlékezésében formálódik meg mindaz, amit a nagy tudósról szinte taxatíve tudni kell. A levelek közlése azonban várat magára. Most szóljunk mégis arról a néhány közlésről, amely a Lambrecht- és Székely-féle portrét — az ismeretlen levélközlésekkel — újabb vonásokkal gazdagította és a nagy adósságból valamelyest törlesztett. Kezdenünk kell Balogh Istvánnal, aki Herman Ottónak Zoltai Lajoshoz írott leveleit — bár Zoltai erről már korábban hírt adott

4 — az Ethnographia 1956. évfolyamában teljes szöveggel közölte. Már csak azért is, mert — mint ahogy írja — ezek mély bepillantást engednek Herman Ottó műhelytitkaiba és a magyar néprajz tudomány történetének kritikai feldolgozásához jelentős adalékul szolgálnak.

5 Hasonlóan addig ismeretlen leveleket közölt Bárdosi János még 1961-ben.

6 Múzeumunk Évkönyvében 1958-ban kezdette meg Banner János az addig ismeretlen Herman-levelek közlését olyan értelemben, ahogyan azok az őskőkorkutatás történetének területén egy-egy fejezethez kapcsolódtak. Tekintettel arra, hogy ezeket a leveleket az arra hivatott legilletékesebb szerző, Banner János ismertette, 2 Herman Ottó