A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
LAJOS Árpád: A so-pentatonia jelentkezése a borsodi népzenében
A SO-PENTATONIA JELENTKEZÉSE A BORSODI NÉPZENÉBEN A JL \. magyar népzenéből olykor-olykor kicsendül egy sajátságos, befejezetlennek tűnő hangsor. Az eredeti la-pentaton skálából az f 2 és a b 1 eltűnik, s ezek helyébe e 2 és a 3 hang kerül. Ez a Legegyszerűbben úgy származtatjuk, hogy a la-pentaton finálisát egy hanggal lejjebb (nagy szekund) visszük, s ezzel az ötfokúság képe így alakul: so—mi—re—do—la—so. Ez a hangsor, a so-pentaton, a la-pentaton mellett a magyar népzene másik legjellemzőbb hangskálája, jóval gyakoribb, mint más különleges ötfokú hangsorok (mi-, do-, re-pentaton). Dallamai az ország minden táján elterjedtek. 1 Hasonlóan a la-pentatonhoz, e hangsorban is ritkán szólalnak meg dallamok pienhangok, vagy mellékhangok nélkül. A fa-hanggal való bővülés terheli még legkevésbé ezt a hangsort, sőt, bizonyos esetekben a mi-hangot erősíti és az ellenállást szilárdítja a dúr diatonia terjedésével szemben. A ti-hang jelentkezése gyakran gyengíti a hangsort, s ha ez a vendéghang hangsúlyra jut, könnyen előáll a mixolyd, viszont ennek és a fi-hangnak szereprejutása dúrra diatonizálja a so-pentatont. Borsod megye területén folytatott népzenegyűjtésem során igyekeztem megfigyelni, hogyan jelentkezik a so—pentatónia régi és új szerkezetű dallamokban, e dallamok hogy viszonyulnak la—pentaton, vagy pentatonos eredetiekhez, hangsoruk elég szilárd-e, mely irányban, hogyan diatonizálódik? A so-pentatonia megfigyeléséhez módszerül a dallamváltozatok vizsgálatát választottam. Mind a régi, mind az új szerkezetű dallamoknak la- és so-pentaton (pentatonos) változatait kerestem s ezek összefüggéséből próbáltam következtetni a sopentatonia szerepére. Különböző hangnemű dallam változatok összehasonlítása egyes dallamtípusok változásának, fejlődésének felismerésére vezet. Kodály Zoltán új szerkezetű dallamváltozatok sorozatos összehasonlításával a változások különböző irányaira figyelmeztet. (A magyar népzene 31. old.) Ezt a vizsgálati módot követem és igyekszem alkalmazni régi szerkezetű dallamokra is, tekintetbe véve a hangkészletet, a ritmusbeli és szerkesztésbeli rokonságot. A dallamrokonságnak közelisége néhány esetben jól felismerhető, de nagyobb számban találhatók távoli dallamrokonságok. Legritkább eset volt, hogy ugyanezt a dalt ugyanazon közlő szájából eltérő hangnemben hallhattam — ugyanazon gyűjtési — úgy érezzük — skála is ötfokú:
