A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
F. CZEGLÉDY Ilona: Jelentések és panaszos levelek a diósgyőri vár XVII. századi állapotáról
82 SZ. CZEGLÉDY ILONA dozott kő falainak fel epetése felől mit irion Kgltek bőségessen megh értette(m). Itt azért követ, mésznek valót mend az Varon belől a mind penigh kivül az Varon eleget találni, fát épületre valót aztis eleget talál az Ember erdőnkön, iria aztis Kgltek hogy az gratuitus laboron 70 kivöl ha mi segétséggel lehetnének az falakrul idein korán tudossiczam Kglteket hol tudgya Kgltek én Szegény Nemes Ember lévén nem parancsolhatok az Varmegyének (ha nem Czaszar Urunk) eő Felségének modgya lévén az dologban mandátumot 71 adhat ki eő Felsége az var megyékre mind megh cselekedhetik az Vár megyék, egyebkentis az falukon talál az Ember pénzért elégedendő szekereket az kik elégedendő fát es követ hordhat apró miveseketis 72 csak Vegh helyüknben az eő Felsége Szolgai közöttis eleget találni, mert oly szegény hogy csaknem éhen hal megh ugy annyira, hogy csak az korpa kenyeretis édesden 73 ennék sok közölök, enis lattya Isten el untam az nyomorgást mert az nyakamban hulton hul mind esső mind kő, el annyira, hogy desakkal hordatom ki vizet hazambul, kgltek, mentül hamaréb lehet lásson hozza mert az Töröktül nem félek ugy mint az kőtül az sem tudom honnan szakát az nyakamban vagy penigh hazam népének nyakokban. Az Czaighazis 74 annyira vagyon az Leitman 75 hazával edgyüt, hogy azt sem tudom mely oraban le szakát annyira vagyon az Czaighaz, hogy az eő Felsége Munitioiatis 76 nem tudom már hol tartani, azért hova hamareb lásson hozza kgltek mert magamis el unván az sokat bizon csak husvetighis nem talál kgltek engemet Győr Várában az Czaighazis fedele es darabia az kő rakásnak le szakadott mint szaru fástul, hanem kérem kglteket az mint felyebis irom hova hamareb lássa(nak) hozza kegltek kire I(ste)n Segéllyé Kglteket Fiaért az Jesus Christusért, Ezzek után I(ste)n tarcza es éltesse kglteket szerencsessen io Egességhben Orszagunk(nak) oltalmazására s gondvisselesere. Szivem Szerint kivan(om). Darum in Confinnio 77 Diósgyőr Ano. 1662. 29. December." Pap János A következő levelet sürgetésképpen írja a kapitány látva a változatlan állapotokat; Ez elmúlt Telén irta vala az Nemes Camara énnekem hogy az eő Felsége Fundáló Mestere 78 meghiarvan Győr Várát az Eppites felől, melynek minden helyeken romlót s omlót keő falait le raj szol van, kgtek eleiben vitte es megh mutogatta, mely nyomorult Végh helyünk felől, kgltek, koronás Király Urunkatis requiralta vala 79 azonban engemet kért. kgtek azon hogy ez gratuitus laboron 80 kivül miczoda modalitással 81 kelletnek hozza kezdeni meszet követ es fat, miképpen es hol kelletnek venni, ezekrül tudósítanám az Nemesi Camarat mellyet megh czelekettem es tudósítottam kgteket hogy köveket csak az varon belől es küvülis elegendőt találni; fákat az Bikken 82 jutván eszeben az Nemes Camaranak hozza valoisága 83 immár I(ste)n engedelmebül az Tavasz elérkezvén, kelleték kgteket requiralnom az Eppétő Mestereket eljárván az üdő el küldeni, bármi mulatna, mert az fü, migh megh indulna es kijüne, az meszet megh ege(he(nek az Eppiteshez való accidenciakat 84 addigh el végezhetnek; Ugy veszem es(zem)ben Nemes Camara el ne érkezjek talán az Eppitö Mesterek, romlót es immár majd el pusztult Végh Helyünknek eppitesere, de vagy érkeznek az Eppitö Mesterek vagy ne(m) de az minket naponkint éltető es Tápláló Aerben 85 levő varunkat rontó s pusztító Epitő mesterek, az kő es esső naponkint s ora(n)kint az kik bontogattyak részes es pusztas mivoltában, annál inkáb el érkeztek, husveth napjatis nem tekintettek, hanem oly lykat Nytottanak, hogy nincsen Magyar Országban olyan hintó, az ki be ne(m) férne rajta el annyra hogy
