A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja

22 KEMENCZEI TIBOR Figyelembevéve a fenti leletekből adódó keltezési lehetőséget, s azt, hogy a zagyvapálfalvi és a bárcai csoport kialakulása nem történhetett egyidőben, a bárcaí csoport első szakasza a későbronzkor 2 periódusának második, nagyobbik részét töltötte ki. A bárcai csoport második szakaszának legfontosabb lelőhelye Muhi Princtanya. Az itt előforduló kerámia világos továbbfejlődését jelenti a bárcai és bodrogkeresztúri temetőkből előjövő formáknak. Részletesen másutt foglalkozunk ezzel a kérdéssel,

128 itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a R BD első felére keltezhető bronztípusok a Muhi Princ-tanyai és az az alapján különválasztható fiatalabb bárcai kerámiával állnak összefüggésbe, illetve azoknak felelnek meg időben. Helyesen állapította meg Jilkova, hogy a pilinyi kultúra vége egybeesik a Gáva kultúra megjelenésével. Ez az időpont azonban nem vonatkozik a bárcai csoportra,, mivel annak végét a területén előkerült, a R BD elejére keltezhető raktárleletek adják meg számunkra. Ezt az időpontot a sírok egyes bronzmellékletei is alátámasztják. A bárcai csoporthoz tartozó raktárleletek földbekerülését új zagyvapálfalvi népcsoportok megjelenése váltotta ki, amely új formákat terjesztett el a Hernád vidékén. Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a változás a pilinyi körön belül történt, csupán helyi mozgást jelentett, nem pusztította el a bárcai csoportot, csupán fejlődésének adott új irányt. A fiatalabb pilinyi kultúrában számos bárcai elem élt tovább, felolvadva azonban abban a kulturális egységben, amelyet a Zagyva és a Tisza közti területen az újabb zagyvapálfalvi népcsoport keleti előrenyomulása alakított ki. A bárcai csoportról összefoglalásul a következőket mondhatjuk. A bodrogszerdahelyi népességre rátelepült zagyvapálfalvi népelemek alakították ki, egyeki hatás mellett. A zagyvapálfalvi elemek túlsúlya miatt a pilinyi kultúrához kapcsolhatjuk, annak egy sajátos, önállóságát megőrző csoportját alkotja. A Hernád vidékén megjelent zagyvapálfalvi népesség jelentéktelen számban telepedhetett meg területén, s gyorsan beleolvadt a helyi lakosságba. A bárcai csoport élettartama a későbronzkor 2 második felét öleli fel (R BC második fele — R BD eleje), azaz egyidős a zagyvapálfalvi csoport második szakaszával. Kerámiaművessége alapján két szakaszra osztható. Végét elrejtett kincsleletek jelzik, amelyeknek a földbekerülését a Zagyva—Mátra vidékéről kiinduló új, az előbbinél erőteljesebb népmozgás váltotta ki, amely egészen a Tiszáig egységesítette a pilinyi kultúrát, és egyben annak második szakaszának a fiatalabb pilinyi fokozatnak kezdetéi jelentette. Kemenczei Tibor