A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

ZSADÁNYI Guidó: A felvidéki vándorkiállítások története

A szervezés nagy lendülettel folyt. Balogh ismételten felkereste az érintett városokat és kiterjedt agitációt folytatott. Május 17-i körlevelében már arról tájéjoztatta az érdekelteket, hogy a Műcsarnok tavaszi tárlatáról a legjobb képeket, a vándorkiállítás részére, visszatartotta.

23 Az eredetileg március—májusra tervezett kiállítás őszre maradt. A művészekhez a felkérő-levelet július 28-án küldték ki, s ebben a képek beadási határidejét szeptember l-re, az első bemutatót Egerbe szeptember 20-ra tűzték ki. Balogh nyomatékosan kérte a művészeket, hogy „a cél érdekében" mérsékelt árakat szabjanak.

26 A rendezésre — az akkori szokásoknak megfelelően—igen népes rendező bizottságok alakultak az egyes városokban számos fővédnökkel, védnökkel, díszelnökkel és elnökkel. A helyi notabilitásokat gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, a Képzőművészeti Társulat elnöke, külön levélben is felkérte a közreműködésre és a kiállítás támogatására.

27 A tárlat iránt a művészek körében is igen élénk volt az érdek- Balogh Bertalan arcképe. lődés. Összesen 376 mű érkezett be, A Herman Ottó Múzeum foto-tárából. (F. 9471) melyből 326-ot fogadtak el. Miután azonban ennyi mű kiállítására egyetlen állomáson sem nyílt lehetőség, a Műcsarnok a képek egy részét, az időközben eladásra kerülő képek pótlására, tartalékolta.

28 A katalógusba ennek megfelelően 96 művész 196 alkotását vették fel. A kiállítók népes sorából Beck Ö. Fülöp, Benczúr Gyula, Csók István, Fényes Adolf, Iványi Grünwald Béla, Ligeti Lajos, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József és Tornyai János, továbbá Boruth Andor, Bosznay István, Edvi Illés Aladár, Márk Lajos, Kacziany Ödön, Kezdi Kovács László, Komáromy Katz Ede, Neogrády Antal, Nyilassy Sándor, Pörge Gergely, Rubovics Márk, Skuteczky Döme, K. Spányi Béla, Vesztróczy Manó és Zala György nevét említhetjük. A szereplő művészek között ott találtuk tehát Benczúrt és a műcsarnoki akadémizmus híveit éppenúgy, mint a már elismert impresszionistákat — élükön Szinyei Merse Pállal (aki Sátoraljaújhelytől kezdődően szintén kiállított). Az anyag tehát eléggé reális keresztmetszetét adta az akkori magyar művészetnek. Benczúr Gyula és Szinyei Merse Pál magántulajdonban levő képekkel szerepeltek és ezzel is hangsúlyozták, hogy súlyt helyeznek a kiállítás ízlésnevelő feladatára. 2!

> A műkritika és a fennmaradt emlékezések csaknem egyöntetűen Rippl-Rónai „Öreganyám" című képét ítélték legjobbnak,

30 említették még Fényes, Szinyei és Med-