A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja

16 KEMENCZEI TIBOR még a bárcai csoporthoz tartozó kézvédőspirálisok kerek huzalból készítése (kivétel a dereveniki) és a felső hurok vízszintes állása is jelenti, mivel a salgótarjáni típusú kézfejvédőspirális háromszögletű huzalból készült, és csaknem mindegyiknél a felső hurok vízszintes helyzetben van. A két forma gyökere közös, a középsőbronzkori apa-gaurai kézfej védőtípus.

90 Eltérő sajátosságaikat a különböző kultúrákban való kifejlődésüknek köszönhetik. A bárcai csoportban használt típus pontos mását a koszideri körben, a felsőszőcsi csoportba tartozó zajtai

91 és podgorjáni (Podhering, Kárpátukrajna)

92 leletben találjuk meg, s ez jelent meg a bárcai csoport területén. A felsőszőcsi csoport fémművessége egyenes folytatódása az apa-gaurai körnek/

3 s a kézfejvédőspirálisok is az apa-gaurai típus egyenes továbbfejlődése révén jöttek létre. A zagyvapálfalvi csoport a bárcaitól eltérően nem a felsőszőcsi típust vette át, hanem az egyeki kultúra kézvédőspirális fejlődésének kezdetén álló formát, és ebből alakította ki a salgótarjáni típust. A zagyvapálfalvi csoport elemeként a salgótarjáni típusú kézfej védőspirális is megmegjelent a Hernád vidékén (Forró), amelynek hatása a bárcai csoport formáin is jelentkezik a salgótarjáni típusra igen jellemző összefutó vonalkötegekből álló díszítésben (Olaszliszka). A két kézfej védőspirális forma tehát a bárcai csoportban egymás mellett él, csupán a fiatalabb pilinyi fokozat megindulását jelző újabb zagyvapálfalvi népesség beáramlása teszi itt általánossá a salgótarjáni típust. Eddig csak a bologdi raktárleletből ismerjük a nagy szemüvegspirálist, a spirálisok közepén gombbal. A bárcai csoportban valószínűleg a gombos kézfejvédőspirális hatására kialakult típus lehet. A halomsíros kultúra pecsétlősvégű, háromszögátmetszetű, díszített karperecének

94 utánzataként jöhetett létre a dreveniki raktárleletben előforduló üreges, díszített karperecforma. Ezt mind a formai mind a díszítésbeli hasonlóság bizonyítja. A drevenikiekkel szinte megegyező darabokat a rimaszombati típusú kincsleletekből is ismerünk (Sajógömör,

95 Tibolddaróc,

96 Almágy,

97 Kisgyőr

98

). A bárcai fémművesség hagyományai folytatásának tekinthetők. A pilinyi kultúra területéről eljutnak Délkelet-Lengyelországba,

99 és a Dunántúlra is.

100 A bárcai és a rimaszombati típusú raktárleletek közti különbség a spirálkorongokban végződő kartekercsek eltérő formájában is kifejeződik. A zalkodi és dreveniki raktárleletekhez tartozó kartekercsek aránylag kevés menetűek, szélesek és nagy spirálkorongokban végződnek. Ezzel szemben a rimaszombati típusú leletekben mindig hosszú, keskeny és jóval kisebb spirálkorongban végződő formák fordulnak elő. A bárcai típus önállóan fejlődött ki a koszideri körből. A két forma egymás mellett élését, a jellegzetes rimaszombati kartekercs megjelenését a Hernád völgyében a forrói lelet mutatja. A bárcai csoportot lezáró raktárleletek időrendi meghatározására döntő fontosságú a forrói leletben levő nyolcszögletű kard. Ezt Közép-Európában a kutatók egyértelműen a B BC-be keltezik, annak vezérformájának tartják. Elterjedésének központja Dél-Bajorország, Dánia, Észak-Németország.

101 A forrói darabot, amely ennek a típusnak a legkeletibb előfordulása, Holste helyesen dél-német importnak tartja.

102 Ez nemcsak kronológiai szempontból fontos, hanem igen jellemző a pilinyi kultúra igen kiterjedt kulturális összeköttetéseire is. Cowen a R BD-től a HA elejéig keltezi az európaszerte elterjedt neuzingeni vagy Sprockhoff H/a típusú kardokat.

103 amelyek képviselőit a zalkodi leletben is megtaláljuk. Az egyik zalkodi kard pengéjének a váll alatti szűkülése a Boiu típusú kardokra emlékeztet.

104 Emiatt a kincs a R BD elejénél később nem kerülhetett a földbe.