A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja
A PILINYI KULTÚRA BÁRCAI CSOPORTJA 15 makiári temetőjéből ismerjük. Mivel a fiatalabb halomsíros kultúra hatását nem tudjuk felfedezni a bárcai csoportban, valószínű, hogy a zagyvapálfalvi csoport közvetítésével jelent meg ott. Az említett, idegen eredetű fémtípusok mellett természetesen a bárcai csoportra jellegzetes, helyi fejlődésű formák is előfordulnak. Itt mindenekelőtt a többszörösen duzzadt nyakú tűt kell megemlítenünk (Szőlőske, Drevenik; forrói raktárlelet 76 ). Valószínűleg a halomsíros kultúra duzzadt nyakú tűinek utánzata, helyi változatként jött létre. Szintén a halomsíroskultúra forma jegyeit viseli magán a kúpos, átfúrt fejű tű (Abaújszántó — V. t. 24; Bodrogkeresztúr környéke 77 ), annak hatására helyben alakult ki. A bárcai csoport keltezése szempontjából igen fontos a Bodrogkeresztúr környékéről származó, de a leltári napló bejegyzése szerint a bárcai típusú kerámiával együtt előkerült karperec és tű. 78 A karperec kerek átmetszetű és egyenes valamint ferdén futó vonalcsoportokkal díszített. Ez a típus a pilinyi kultúra végére keltezhető raktárleletek egyik igen gyakori alkotóeleme (pl.: Sajóvámos, 79 Sajógömör 80 ), de ismert a Felső Tiszavidéken és Erdélyben is. Ott legkorábban a R BD második felében földbe került raktárleletekben (pl.: Domahida, Bezdéd) 81 fordul elő. Délkelet-Lengyelországban, a Trziriecki kultúrában a Montélius II. periódus végére keltezi Gardawsky. 82 Ezzel párhuzamos időszakban, a későbronzkori 2 végén jelenhetett meg Észak-Magyarországon is, valószínűleg a halomsíros kultúra szakaszosan ismétlődő vonalkötegekkel díszített karperecének utódjaként. Ugyancsak a későbronzkor 2 végével (RBD eleje) párhuzamos időszakban jelent meg a Kárpátmedencében a későhalomsíros eredetű, laposfejű, zegzugos vonalkázással díszített fejű tű. 83 Ennél az időpontnál későbbre keltezhető fémeket nem ismerünk a bárcai csoport síregyütteseiből. A fentieken kívül még a bárcai csoport sírleleteihez tartozó bepödrött fejű tű (Abaújszántó — V. t. 6; Sena IV.), pityke, spirálcsövecskék, spirálkorongok (Abaújszántó — V. t. 10—13, 15, 20) általánosak a későbronzkorban. Raktárleletek A későbronzkor folyamán a pilinyi kör területén, tehát az Ipoly alsó folyása és a Tisza közti vidéken előkerült raktárleleteket két csoportra tudjuk választani. A pilinyi kultúra fejlődését záró rimaszombati típusú raktárletetek egész Észak-Magyarországon előfordulnak, míg ezektől elválik egy korban idősebb és csak a bárcai csoport elterjedési területén megtalálható kincsleletcsoport. A következő raktárleleteket sorolhatjuk ide: Drevenik (Szlovákia, Szepesváraljánál), 84 Maly Hores (Szlovákia, Királyhelmeci kerület), Bologd (Szlovákia), 85 Forró, 80 Zalkod, 87 Abaújkér (tartalma: kézfej védőspirális, nyéltetős fejsze, peschiéra típusú kés) 88 és egy Olaszliszkáról származó kézfejvédőspirális. 89 Az előbbi raktárleletek összetartozását, egy kultúra keretébe való helyezését, egy időpontra való keltezhetőségük és közös típusaik támasztják alá. Közös elem bennük a rimaszombati lelethorizontra jellemző, ún. salgótarjáni típustól eltérő kézfej védőspirális. A zalkodi, abaújkéri, olaszliszkai és dreveniki kézfej védőspirális közepén mindig félgömbalakú gömb van, míg a salgótarjáni típusú kézfejvédőspirálisoknál ez mindig lapos bronzlemez, közepén hegyes tüskével. A különbséget
