A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)
KEMENCZEI Tibor: A pilinyi kultúra bárcai csoportja
14 KEMENCZEI TIBOR Fémművesség A bárcai csoport fémművességét a temetők bronzleletei és a csoport élete végén földbekerült raktárleletek képviselik. Ezeket több közös típus köti össze. Sírleletek A temetkezések bronzmellékletei is a bárcai csoport kialakításában résztvevő, különböző irányú hatásokról tanúskodnak. Az első formakörbe a későbronzkor első két periódusa alatt a Kárpátmedencében általános, idősebb halomsírosfémek tartoznak, amelyek mind az egyeki kultúrából, mind a zagyvapálfalvi csoportból is eljuthattak a bárcai területre. A halomsíros kultúrát azért nem vészük számításba, mivel a bárcai csoport kibontakozásának idején az idősebb halomsíros kultúra elemei már csak az egyeki, illetve kisebb mértékben a pilinyi kultúrában éltek már csak. Ezek közé a következőket sorolhatjuk: hosszan bordázott karperec (Abaújszántó — V. t. 8, 9.); lapos, átfúrt korongfejű tű (Abaújszántó — V. t. 5.); zárt félholdalakú csüngő (Abaújszántó — V. t. 22.); zárt félholdalakú csüngő egyszerű középtaggal (Bárca, 07 dreveniki raktárlelet) ; spirálkorongokban végződő gyűrű (Bodrogkeresztúr környéke fi8 Drevenik.). Lehetséges, hogy az egyeki kultúrából származik a nyitott félholdalakú csüngő „1" alakú középtaggal. (Abaújszántó — V. t. 23.) Szintén halomsíros elem, a koszideri körben általános. 09 A zagyvapálfalvi csoportban csak a zagyvapálfalvi temetőből került elő. 70 Nem dönthető el a szívalakú, belül üres hajkarika eredete sem a bárcai csoportban (Enyicke, Szölöske, 7 " Drevenik). Megvolt a bárcait megelőző bodrogszerdahelyi csoportban, de a zagyvapálfalvi temető leletei között is megtaláljuk. Legnagyobb számmal az egyeki kultúra területén fordul elő. 71 Az említett bronztípusok lényegében nem jöhetnek számba a bárcai csoport eredetének eldöntésében, de pontosabb kormeghatározásra is csak szűk keretek közt alkalmazhatók. A halomsíros kultúra kárpátmedencei térfoglalása után kialakult egységes fémművességi kör, a koszideri raktárleletek körének jól ismert fémtípusai ezek. A bárcai csoportot megelőző bodrogszerdahelyi csoport fémművessége is ehhez a körhöz csatlakozott (bárcai bronzkincs), 72 de ugyancsak ebben illeszkedett bele az egyeki kultúra bronzipara is. Mint említettük a felsorolt koszideri típusú fémek a zagyvapálfalvi csoport területére is eljutottak. A fenti bronzformák csupán azt tanúsítják, hogy a bárcai csoport részben egyidős volt a koszideri körrel. Nem jelentik azonban, hogy a bárcai csoport a fémművessége a koszideri kör keretébe tartozik, mivel a koszideri típusú bronzok többsége nem fordul elő a bárcai csoport területén. A bárcai csoport fémművességének hovatartozására biztosan mutat néhány, a zagyvapálfalvi csoportra jellemző, a Kárpátmedencében a későbronzkorban ott először feltűnt bronztípus. A kis tölcsércsüngő, amely északról jutott a Zagyva vidékére (Zagyvapálfalva), 73 a bárcai és a zagyvapálfalvi csoport összefüggésének kétségtelen tanúsítója (Abaújszántó — VI. t. 17—19.); Bodrogkeresztúr környéke; 74 ' Sena IV; Drevenik. Ugyancsak ezt bizonyítja a Noppenring is, amely a zagyvapálfalvi csoportba a fiatalabb halomsíros kultúrából jutott, a környező területeken e korban ismeretlen. A bárcai temetőből előkerült kelet-német típusú tűnek 75 a párhuzamait hazánkban a zagyvapálfalvi temetőből és a fiatalabb halomsíros kultúra
