A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

VALTER Ilona: Régészeti adatok a Bodrogköz honfoglaláskori településtörténetében

RÉGÉSZETI ADATOK A HONFOGLALÁSKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETHEZ , ~~ dombokra települtek. Pl. Tiszakarád-Kishomok, Tiszakarád-Polorsziget, Tiszakarád—Bánhomok és a Karcsa környékén talált Árpád-kori települések. Ezek feltehetően apró halászfalvak voltak. A lakosság életében nagy szerepet játszott a halászat egészen a legutóbbi időkig, a folyók szabályozásáig. Erről így vallott egy karcsai öreg halász: „valamikor, régesrégen, mikor még az egész határt nád, víz, meg sás borította, hát lakás csak a dombokon lehetett. A karcsaiak is ilyen vízből kiemelkedő dombon ütöttek tanyát. Akkor még a földművelést hírből sem ismerték, hanem mindenki halászattal, madarászással foglalkozott."

81 Később mesterségesen is létesítettek halastavat. Elég sok adatunk van mesterséges halastavakról a XIII. században. Ilyen volt az Arostou (Árés tó) Olaszliszka környékén,

82 Fequetetou (Fekete tó) Zalkod mellett,

83 Asowan (Ásvány tó) Tokaj környékén,

84 Mindhárom a Bodrog mesterségesen elzárt kiágazása és valószínűleg zsiliprendszeren keresztül érintkezhettek a Bodroggal. Ilyen halastó volt még Olaszliszka környékén a Piscarustou (Piszkáros tó),

85 melyet a Piscarsher (Piszkáros ér) táplált,

86 a Papthouwa (Pap tava) Kenézlő környékén,

87 mely a Tisza egyik kiágazása által alkotott halastó volt. A XVII. században szinte minden község környékéről ismerünk halastavat.

88 Az 1620-as években a következő községek környékéről ismerünk halastavakat, Agárd-Halastó, Nagyrozvágy-Pap tava, Cigánd-Halas tó-Pap tava, Karád-Pap tava-Halas tó, Karcsa-Pap tava, Kenézlő-Pap tava. Nemcsak a halászat, az állattenyésztés is főfoglalkotás lehetett. Tudjuk, hogy a honfoglalók nomád állattenyésztők voltak. A Bodrogközbe jőve, állataik számára gazdag legelőket találtak. Felmerülhet az a kérdés, hogy a belső mocsaras részeken talált kora Árpád-kori települések vajon mind halásztelepek voltak-e ? Az állattenyésztéssel kapcsolatban feltételezhetjük, hogy ezek egy része összefüggésben van a magyarok ún. kettős szállás rendszerével. E telepek egy része ui. olyan helyen volt, ahol az év nagy részében dús legelők állottak az állatok rendelkezésére. (Karcsa, Luka, Tiszakarád stb. környéke.) Ez esetben feltehetjük, hogy a telepek a kora Árpád-korban nyári szállások voltak. Ezt látszik bizonyítani az a körülmény, is, hogy e településeknél egy esetben sem sikerült templom nyomára bukkanni. Tudjuk, hogy honfoglaló elődeink az állattenyésztés, a halászat és vadászat mellett földműveléssel is foglalkoztak. Nem lehet véletlen, hogy a nagyobb települések olyan helyen találhatók, ahol nagyobb földterület volt a földművelés számára. Érdekes jelenség az is, hogy ezek az apró telepek a késő középkorban elpusztultak. A leletek alapján azt mondhatjuk, hogy csak a XIV. századig élnek. Ezt úgy is magyarázhatjuk, hogy a földművelés nagyobb térhódításával olyan helyekre települ a lakosság, ahol több a föld. Bár a Bodrogközben a földművelés egészen a legújabb időkig, a folyók szabályozásáig csak másodlagos szerepet játszott. Terepbejárásomon késő középkori telepet — egy kivételtől eltekintve (Dámóc— Szahajtó környéke) — nem találtam ezen a területen. Ennek magyarázata az lehet, hogy a lakosság a késő középkorban a ma is meglevő falvakba tömörül. A török pusztítások a Bodrogköz egy részét is érintik, és a lakosság száma a háború nyomán járó járványok, éhínség és más körülmények folytán is megfogyott és a részben megváltozott életkörülmények is szükségessé tették, hogy kevesebb, de nagyobb települések alakuljanak ki. Az a társadalmi és közigazgatási szervezet, mely a bodrogközi népet helyéhez juttatta és megtelepedése után összefogta, koronként változó volt,

89 Az első telepeket, mint már említettük, még a X. században, a bevándorló magyar nemzetségek állították. A két folyóköz K-i szárazulatainak többi, akkor lakatlan részére és a hadászatilag fontos átkelőhelyekre, utakra a X—

XI. század fordulóján a központi (fejedelmi, később királyi) hatalom tette rá a kezét, majd a királyok az itteni földeket a Bodrogköz határszélén levő