A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 4. (1964)

HUSZÁR Lajos: A pamlényi éremlelet

A PAMLÉNYI ÉREMLELET M JL T -A-ennyiségre nézve nem nagy éremlelet került elő Pamlény (Encsi j., Borsod-Abaúj-Zemplén m.) község határából. A lelet mindössze 95 darabból áll és XVIII. századi tallérokat, valamint 15 krajcárosokat tartalmaz. Az utolsó évszám benne I. Lipót körmöci veretű 15 krajcárján előforduló 1677. Valószínűleg ez jelenti a körülbelüli elrejtési időt is. A lelet elrejtésének közvetlen okára nem lehet rámutatni, de a XVII. századnak ezek az utolsó évtizedei elég mozgalmasak voltak Magyarországon a török elleni felszabadító hadjárat eseményei következtében, úgyhogy teljesen indokolt volt minden különösebb ok nélkül is az ilyen és hasonló korú éremkincsek elrejtése. A lelet összetételét nézve az áll 46 tallérból és 49 darab 15 krajcárosból. Az érmek által nyújtott kronológiai adatok vizsgálatából azt az érdekes megfigyelést lehet tenni, hogy a tallérok 1586—1660 közötti évekből valók, de csupán egy cseh tallér 1586-ból, a többi mind a XVII. századból, míg a 15 krajcárosok 1661—1677 közötti évekből származnak. Természetszerűleg mindig a magyar pénzek szoktak a legkésőbbi veretek lenni, jelen esetben is az utolsó magyar tallér 1660-ból való, míg a magyar veretű 15 krajcárosok 1674—1677. évekből. Most, ha a pénznemekre való tekintet nélkül nézzük a leletanyag évszámait, akkor kiderül, hogy 1586—1663 között eléggé összefüggő a sorozat, majd 1674—1677. között megint összefüggő, vagyis mintegy évtized nincs képviselve semmilyen verettél a leletben. Ennek a különös jelenségnek a magyarázatát nem tudjuk nyújtani, csak a tényt magát megállapítani. A lelet anyaga nagyjában a szokott összetételű, vagyis magyar, osztrák tartományokbeli és német pénzekből áll. Egy ilyen későn elrejtett leletanyagban érdekes két erdélyi tallérnak az előfordulása. A legtávolabbi területről származó darab Nevers et Rethel grófság tallérja a XVII. sz. elejéről. Nyilvánvaló, hogy az ilyen távoli szórványos nyugati pénzek a császári zsoldos katonák révén jutottak Magyarország területére. Ha nem is nagy a lelet anyaga, azért a szerény anyagból is lehet némi következtetést levonni a lelet korának pénzforgalmi viszonyaira. Először is negatív eredmény a lengyel pénzek teljes hiánya. Látszik, hogy a XVII. század vége felé a lengyel pénzek forgalma inkább Erdélyre, és az Erdéllyel szomszédos területekre húzódott vissza, holott korábban különösen az észak-magyarországi leletek zsúfolva voltak lengyel pénzekkel. További megfigyelés a németalföldi tallérok viszonylag jelentős száma, ami nyomatékosan megerősíti azt a már eddig is tudott tényt, hogy ezek az eredeti nevükön albertin néven ismert tallérok, melyek nálunk keresztes tallérok néven szerepeltek, egyre tömegesebben forogtak. Itteni nevüket a rajtuk látható András kereszt után nyerték, elterjedésüket pedig megkönnyítette az a körülmény, hogy finomságban valamivel alatta állottak a császári és magyar talléroknak. A lelet példányai általában, de a magyar pénzek különösen is kifogástalan veretek, úgyszólván verdefényes állapotban kerültek elő, amiből az következik, hogy nem lehettek hosszabb ideig forgalomban.