A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
KALMÁR János: A keréklakatos puskáról
A KERÉKLAKATOS PUSKÁRÓL 67 Megfigyelve a leletanyag keréklakatos szerkezeteit, úgy találjuk, hogy a kerekek egészben kis méretűek, maga a szerkezet is egészen kezdetleges, primitív megoldású (1. kép). A 2. számú képen mindkét oldalról két olyan lakatszerkezetet is bemutatunk, amelyeken a kerék tengelyére csavarodó lánctag is jól megfigyelhető. A. hátoldali képen a kerék oldalnyílásába beugró csapot is megtaláljuk. Feltűnő jelenségként említhetjük meg, hogy a füleki várnak feltárásakor, hasonlóan egészen kis méretű kerék került napvilágra (3. kép). A kerék a képen kereszttel van megjelölve. 6 Feltehetjük, hogy ezek a kis méretű kerekek mint a legkorábbi példányok, magyarországi készítményűek, és lehetséges, hogy úgy a füleki, mint a Kopasz* zátonyi leletek, éppen a miskolci, illetve a Miskolc környéki hámorok termékei. Az 1500—1520 körüli évekre helyezhető keréklakatos szerkezeteket találtak a Komárom környéki mocsarakban. Ezek a szerkezetek külsejükben megegyeznek az előbb leírt példányainkkal. Kerekeik azonosan kis méretűek. Thierbach, aki művében ezeket a leleteket bemutatja, szintén utal arra a körülményre, hogy az ilyfajta legrégibb keréklakatos szerkezetek magyarországi leletanyagból ismeretesek. 7 Munkánkkal nem csupán az ősi magyar fegyverművességnek, hanem a miskolci puskagyártó mestereknek is emléket kívántunk állítani. KALMÁR JÁNOS JEGYZETEK 1. M. Thierbach: Die geschichtliche Entwicklung der Handfeuer-Waffen. Dresden, 1886. 4. 1. 2. Thierbach: i. m. 3. 1. 3. W. Boeheim: Handbuch der Waffenkunde. Leipzig, 1890. 450. 1. 4. Nyáry Albert: A modenai Hippolit Codexek, Századok, 1870, 679. 1. 5. Kalauz a Régiségtárban. Budapest, 1912. 176. 1. 6. Dr. Kalmár János: A füleki (Filakovo) vár XV— XVII. századi emlékei. Régészeti Füzetek. Ser. II. 4. szám. Budapest, 1959. 10. 1. 7. Thierbach: i .m. 38. 1. ÜBER DAS RADSCHLOSSGEWEHR In der Entwicklungsgeschichte der Handfeuerwaffen bedeutete es einen epochalen Fortschritt, als die Entzündung der Ladung anstatt mit einer glühenden Lunte, mittels eines Funkens, den ein rotierendes Stahlrad aus einem Piritstück schlug, erfolgte. Dies erfolgte zu Beginn des 16. Jahrhunderts. Nach schriftlichen Aufzeichnungen wurde der Zündapparat des Radschlossgewehres im Jahre 1517 von Johann Kiefuss in Nürnberg erstmalig angewendet. Laut Boeheim erscheint das Radsohloss als Zündvorrichtung auf Handfeuerwaffen im Jahre 1515. Die Hyppolit-Codexe von Modena, das heisst, die wirtschaftlichen Rechnungsausweise des Erzbistums von Esztergom und des Bistums von Eger las5*
