A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
DANKÓ Imre: Vámosújfalu települése
VÁMOSÜJFALU TELEPÜLÉSE 93 tanyázások is szűk körűek, a közös munkát igénylő műveleteket, mint például tollfosztás, kukoricafosztás is szűk körben, lehetőleg csak az igen közeli rokonság bevonásával végzik. Legújabban kezd kialakulni egy új közösségi alkalom. Vasárnap délutánonként a „négyórás" vonathoz igen sokan kimennek. Ekkor utaznak vissza a munkahelyre az idegenben dolgozók. A munkába menőket kikísérik, férfit a felesége és nagyobb gyerekei, legényt az anyja, vagy ha már van választottja, akkor az, és annak testvére vagy a saját testvérei. A korzó egy része is idetevődik ekkor át úgy, hogy az állomáson egész tömeg tartózkodik. Beszélgetve várják a vonatot, az egy munkahelyen dolgozók összetalálkoznak, kísérőik is összekapcsolódnak, és a vonat után csapatban mennek haza. Összefoglalva az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy Vámosújfalu átmeneti település az alföldi és a hegyaljai településforma között. Eredetileg utcás település volt, ami terjeszkedése közben halmaztelepüléssé változott. Zárt település, tanyái nincsenek, a település irányát és módját a közlekedési lehetőségek szabták meg. A közlekedési lehetőségek kihasználása a falu társadalmát nagy mértékben polgáriasította. Az egykori halásztelepből földművelő falu, majd a földművelésen kívül piaci árutermeléssel és fuvarozással foglalkozó község fejlődött. Ebben a fejlődési folyamatban néprajzi sajátságait inkább elvesztette, mint a környék elszigeteltebb és életmódjában konzerváltabb községek. Ezt bizonyos fokig az is magyarázza, hogy lakói a XVII. század folyamán teljesen kicserélődtek és csak a XVIII. század elejétől állandó a település, míg a környező helységek lakosságának egy része az ősi lakosok leszármazottai. Vámosújfalu ezért majd teljesen elüt a keleti szomszéd Bodrogsára és a nyugati szomszéd Olaszliszka települési és társadalmi rendjétől. Az előbbi mindmáig megmaradt halásztelepnek, az utóbbi pedig hegyaljai mezővárosnak. Mindkét településforma számos ősi települési, társadalmi mozzanatot őrzött meg, és ezekkel szoros összefüggésben néprajzi szempontból fölöttébb érdekes életmódot, gazdag mese-, hiedelem- és szokásvilágot. (1958) DANKÓ IMRE JEGYZETEK Vámosújfalu irodalma igen szegényes. Mindössze ifj. Berecz Károly: Vámosújfalu történeti vázlata című, pátosszal megírt, de sem adatokat, sem érdemleges megállapításokat nem tartalmazó dolgozata (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 1912. XVII. 56—59. és 200—203. 1.), valamint Róth Ferenc: Helynevek Bodrog-Olaszi és Vámosújfalu határában című adatközlése (Magyar Nyelvőr, 1873. 282—283. 1.) ismeretes. A falu egykori utcás település mivoltát az Alvég-Felvég falurész elnevezés is igazolja. A falu egyetlen utcájának egyik, a ref. templom körüli, részét Alvégnek és a másik, az országút felé eső végét pedig Felvégnek nevezték el. Az Alvég déli irányban, a Bodrog felé esőén, a Felvég viszont északnak, az inkább magas országút és hegyvidék felé húzódik. Utcás településnek mutatják a II. József-féle térképek is a legtöbb hegyaljai és bodrogközi községgel együtt. Erdeit szépen mutatja egy 1830-ból származó, az Ébner Sándor által a bodrogközi lápi községek településéről szóló tanulmányában is bemutatott térkép. (A Bodrogköz lápi községeinek településföldrajzi vázlata. Föld és ember. 1925. Benne: A sarai erdők térképe. — Mappa Territorit Possessionis Arbonya-Zsadány et Sára in Cottu Zemplin...) Adatközlők: Sárkány Gábor ált. isk. igazgató, Bottka Ferenc ref. lelkész, Sípos Ferenc, özv. Kovács Gyuláné, Tóth András. Felszegi László és még sokan mások.
