A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DANKÓ Imre: Vámosújfalu települése

90 DANKÓ IMRE torkolatának környéke jó halászhely. A faluban négy embernek van merítőiíálója, azzal időnként kimennek a Bodrogra és saját fogyasztásra halásznak. Vadászat még ennyire sincsen már. Pedig valamikor ez is jelentős foglalkozási ág volt itt. A vadak az erdők kiirtásával eltűntek. Tolcsvai erdészek szoktak nyulászni a határban. A falu belterülete két részre oszlik: Alvégre és Felvégre. Az Alvég a község régebbi, eredeti központi része, a Felvég pedig az útmenti, újabb rész. A vasútállomással szemben levő házsor és a hozzá tartozó malom kivételével az egész falu két víz közé települt. A Tolcsva patak és nem sokkal a falu alatt a Tolcsvába ömlő Malomárok vagy másnéven Malom patak közé. A Tolcsván a műút egy szép boltozatos, XIX. századi kőhídon visz át. A Malomárokban igen kevés a víz, jelenleg szinte csak a gőzmalom vize táplálja. Régen azonban „patak malom" volt rajta, az egyik idős adatközlőm szerint felülcsapóval. Érdekes része a falunak a Lavór nevű falurész. Ez a község belterületének a legmélyebb része. A Malomárok keresztülfolyik rajta, esős időben megáll rajta a víz. Elnevezése nyilván újabb keletű. Az utcákat Kó's-öknek, az árkokat, vízmosásokat pedig Sánc-oknak nevezik. A legnevezetesebb épületek a következők: a múlt század derekán épült, csak tájképi jelentőségű, szerény református templom, a fából készült római katolikus harangláb és a régi vízimalom helyén épült emeletes gőzmalom, valamint az új iskola. A lakosság zöme református. A református egyház már a XVII. század elejétől önálló egyházközségként szerepel. Hozzátartozik a szomszédos sarai gyülekezet is. A csekély számú római katolikus lakost az olaszliszkai plébánia gondozza. 1828-ban 578 lakosa volt. Lakosai 74 házban laktak. A határ kiterjedése azóta is alig változott, ekkor 1846 kat. hold volt. 1935-ben a határból 576 hold volt a szántó, 48 hold a kert, 503 a rét, 74 a szőlő, 370 a legelő, 85 az erdő és 176 hold pedig terméketlen és egyéb (vízmosás, mocsár, tó, árok, útvonal stb). 1930-ban a lakosok száma 786-ra emelkedett, ma pedig az 1000 körül jár. A település eredetileg utcás település volt. A házak a régi főutca, a Csécsi Nagy Pál utca, mindkét oldalára épültek. Az utca enyhe kanyarral követi a kis hátság magasságvonalát. Idők folyamán az egyetlen utcához jobbról is és balról is egy-egy mellékutca csatlakozott és a műút is utcává lett a település növekedésével. A porták eredetileg egyenlő nagyságúak voltak, azonban idők folyamán osztódtak. Gyakori az olyan porta, amelyiken két ház áll, de a telek még nem megosztott. Az osztódás és a falu területi növekedése során kialakult nem egyforma nagyságú porták azt a látszatot keltik, mintha nem utcás, hanem halmaz településsel volna dolgunk.. A porták minden esetben fel vannak kerítve. A kerítés lécből, néhány esetben pedig vesszőfonatból készült. A kapuknak szépen kidolgozott, testes bálványfákat készítettek. Az újabb épületeknél ezek leegyszerűsödtek vagy teljesen el is tűntek. Az udvarok általában téglalap alakúak, és rövidebb végükkel állnak az utcák felé. A házak nem közvetlenül a porta szélére épültek, végükkel állnak az utcákra. A házvégek és a kerítés közt rendszerint virágoskertek vannak. A házak eredetileg háromosztatúak voltak, de legtöbbje többszöri hozzáépítéssel kivetkőzött eredeti formájából. Soknál az istálló egyvégtébe épült 3 lakóházzal. A ház előtt szinte minden esetben van tornác. Tetőzetét faragott