A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DANKÓ Imre: Vámosújfalu települése

88 DANKÖ IMRE utca, a mai, úgynevezett Csécsi Nagy Pál utca volt. Jelenleg a falu központja a vasútállomás és a közelében levő malom környéke, a fő utca pedig a mai Kossuth Lajos utca, ami voltaképpen nem más, mint az említett műút egy szakasza. Az átalakulásra jellemző, hogy a falu legújabbkori legjelentősebb épülete is, a modern iskola, ezen a részen épült fel. A községben több helynévmagyarázat él. Az egyik szerint az itt járó idegenek gyakran „vérvámot" fizettek, azaz a verekedő, virtuskodó falubeliek gyakran helybenhagyták, sőt, meg is ölték az idegeneket. A megmenekültek aztán elhíresztelték a nevezetes vámot szedő falut. Egy másik magyarázat szerint a vámosiak ,,vámolósak", azaz szeretik megdézsmálni a másét. Egyszer is leemeltek egy, a fogadó előtt álldogáló szekérről egy nehéz zsákot. De ráfizettek, mert a zsákban egy tótnak a hullája volt csupán. Az eset kitudódott és széles körben ismeretes falucsúfolóvá vált. Szólásmóddá is érlelődött: Megvámolták, mint az egyszeri tótot. A valóság az, hogy a falu vámhely volt. A forgalmas útvonal, a régtől fogva sokoldalú termelő munkát folytató falu birtokáért sokan versenyeztek. Éppen ezért községünk birtoktörténete igen változatos. 1398-ban a Debrői, 1403-ban a Deseő, 1410-ben a Tornyai, 1418-ban a Csicseri Fodor, 1421-ben a Sempsei, 1425-ben a Lenteméri, 1446-ban az Upori, 1461-ben a Pataki, 1473ban a Tekes és a Martonosi, 1474-ben a Nyársapáti, 1481-ben a Czékei, 1511-ben a Dobó, 1512-ben a Tárczay és 1555-ben a Széchenyi és más családok birtokolták, míg aztán 1630 táján a Lorántffy-család birtokai közé nem került. A Lorántffy-birtokokkal együtt jutott aztán a Rákóczi-javak közé. Mindvégig jobbágy község volt. A török pusztítás után elpusztult és szétszéledt lakosai helyébe főleg Abaúj megyéből jöttek újak (a Vinnai, Felszegi, Szikszai, Sípos, Bodnár és a Pásztor-családok). A halászat mellett körülbelül a XIV. századtól földművelése, erdőgazdasága és szőlőtermelése is jelentős. Rány nevű, ma is jónevű szőlőhegye már a XIV. században emlegetett. Helynevei közül több értékes felvilágosítással szolgál a falu régmúlt életét illetően. Például az Alsó- és Felsőirtások az egykori erdők területeit jelölik, ma jó szántók. A Pozsáros — a valamikori halászóhely — ugyancsak szántó. Kerek láptó, Hosszú tó, Középtó, Réhzátony, Kormos tó, Mély tó, Ocskay fenék nevű tavaiban szintén halásztak. A mai Vámosújfalu túlnyomó részben földművelő. Főleg azzá lett a Bodrog szabályozása óta. Fő terménye a búza és a tengeri. A már említett szántókon kívül jelentősebbek még a Kis- és Nagynyilas, a Nagy erdő és a különböző Hosszak, a Lónyai-föld és a Pap-föld. Ezek a helynevek is mindmegannyi történeti felvilágosítással szolgálnak. A Kis- és Nagynyilas elnevezés a nyilas földmérésre utal, a Nagy erdő pedig óriási kiterjedésű erdő volt, az 1800-as évek elején kezdték kiirtani. Fái közül Rákóczi fáját (egy óriási tölgyet, mely alatt állítólag Rákóczi Ferenc sokat pihent) meghagyták és csak 1916-ban vágták ki. A Hosszak dűlőket jelentenek. Ismeretesek Felső Kis- és Nagy, valamint Alsóés Felső Kis Hosszak. A Lónyai-föld elnevezés tulajdonost jelöl, a Pap-föld pedig a református egyház, illetőleg a református lelkész földjeit és azok környékét jelentette. A földművelés után ma jelentőségben a szőlőművelés következik. Az Akasztó szeren, a Rány és a Nyiczki szőlőhegyeken igen jó bor terem. Az Akasztó szer (adatok nélkül ugyan) a régi igazságszolgáltatást, vagy méginkább