A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DOMONKOS Ottó: Adatok a miskolci festő céh megalakulásához

8-1 DOMONKOS OTTÓ eltörlése és a teljes iparszabadság kibontakoztatása, nagyobb létszám mellett a manufakturális, majd gyári szint felé való törekvés. A céhek eltörlése azonban, a miskolciak céhének megalakulása után, még pontosan egy fél századot váratott magára. A hanyatlás fokozatos volt a kékfestő szakmában, 1890-ben a miskolci iparkamara így emlékezik meg róla évi jelentésében: „Itt emlékezünk meg a kékfestő iparról is, mely egykor szép ága volt iparunknak. Nehéz helyzetéből a lefolyt év sem emelte ki, mert mint kisipar, a mai versenyviszonyok között fenn nem tarthatja magát. S az a kevés számú iparos, ki a piaczon még áll, ezt régi jó hírneve által megtartott fogyasztó közönségének köszönheti." 8 Talán közismert a kékfestő mesterség munkája, de azért néhány mondattal vázoljuk lényegét. A fehér vászon először kifőzésre kerül szódás vízben, majd száradás után mángorló segítségével simára mángorolják a hengerekre rollnizott véget. Ezután párnázott, sima asztalon szigetelő-masszát (pap, resev-eljárás) visznek a kelmére fából faragott, vagy fémszögekkel kialakított kézimintákkal. Száradás után két és fél, három méter mély és több mint egy méter átméretű festőkádakban (kipa) történik a festés. A véget egy nagy vaskarika (ráf) apró szögeire akasztják kígyóvonalban és egy csigaszerkezet segítségével beleengedik a kipában levő indigócsóvába. A kívánt kék színnek megfelelően, többször vagy kevesebbszer húzzák fel a ráfot a levegőre, ahol oxidációs folyamat következtében színeződik, festődik kékre a vászon. Száradás után kénsavas vízben mossák át az anyagot, miközben a mintával rányomott fedőanyag leválik a kelméről és előtűnik az eredeti fehér alapszín. Ujabb száradás után kissé belocsolva, mángorlóba kerül az áru, ahol jellegzetes fényét és fogását megkapja a mángorló segítségével. A miskolci múzeumban több kéziformát őriznek, melyek a város régi kékfestőinek emlékét idézi. Putnokon pár évvel ezelőtt még működött egy kékfestő a falvak igényeinek kielégítésére, de a mester, Polonyi Béla, az elmúlt évben meghalt és vele a kékfestés is megszűnt ezen a vidéken. DOMONKOS OTTÓ JEGYZETEK 1. Országos Levéltár, Kancelláriai Osztály; Acta generalia, No. 759/822. 2. Uo. 3. Uo. 4. Uo. 5. Uo. 6. Országos Levéltár, Kancelláriai Osztály; Liber Coehalium, 154., 610. oldal. 7. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1898, 341—342. 1. 8. Miskolci kereskedelmi iparkamara 1890. évi jelentése, 62. 1.