A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

DOMONKOS Ottó: Adatok a miskolci festő céh megalakulásához

ADATOK A MISKOLCI FESTŐ CÉH MEGALAKULÁSÁHOZ (1822) A múlt század elején a helytartótanács elrendelte a céhek szabályzatainak egységesítését, a régieknek újakra való kicserélését, új önálló ós vegyes céhek alakítását. A cél az volt, hogy megszüntessék a céhszabályok, helyi viszonyokból adódó sokféleségét, ezáltal csökkentve a viszálykodásokat a kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetben levő céhek között. Az új rendelkezés lehetőséget adott arra, hogy az egyes iparágak mesterei, akik korábban esetleg távolabbi város vagy helység céheihez tartoztak, mert számuk kevés volt önálló céh alakítására, azoktól elkülönülve, önálló, vagy egy-egy helység mesterei közös, „egyesült" céhet alakíthassanak. Amikor a miskolci festők céh-alakítási kérelemmel fordultak a megyei Deputációhoz, 1822-ben, ők is arra hivatkoznak, hogy költséges és fáradságos távoli városokba járni az inas szegődtetések és felszabadítások ügyében. Ugyanakkor ők felvenni tervezik a környékbeli mestereket céhükbe, jóllehet azoknak lehetőségük van vegyes céhekbe tömörülni saját falujukban. Az intézkedés szabályozta az inasévek számát a mesterségek nehezebbenkönnyebben tanulhatóságának figyelembevételével; nem köti meg az inasok és legények tartásának számát egy műhelyben, ezzel valamelyes szabadságot adva egyes műhelyek erőteljesebb fejlődésére. Rendezi a felvételi díjak korábbi zűrzavaros állapotát és több más kisebb jelentőségű intézkedést hoz. A maradi mesterek minden erejükkel hadakoznak a számukra kényelmetlen szabályok ellen, de a megyei bizottságok már szem előtt tartják a szabadabb kereskedelem és iparűzés irányelveit. Ezeknek megfelelően tesznek javaslatot a helytartótanács felé az egyes céhek alakítási kérelmével kapcsolatban, bár nem egyszer ők maguk is hibás nézetet vallanak az ügyben. A miskolci festőmesterek beadványukban a következőket írják a megyei „Deputáció"-hoz, mely hivatott a kérelem megvizsgálása után jelentést és javaslatot tenni a vármegye közgyűlése előtt: „Mi helybeli Festő Mesterek, szám szerint ez időben (1822 D. O.) tizenhatan vagyunk, minthogy azomban Miskólcz Várossá, melyben lakni szerencsénk van, naponként nevekedik, népesedik és csinosodik, s mindenfele szélessen ki terjedő vidéke van, idővel a mi számunk is bizonyosan többre fog szaporodni, sött a körültünk lévő Helyeken lakó Festő Mesterek is, bizonyosan kőzinkbe fognak állani, mint hogy az eránt, már is többen jelentették magukat, — kiknek valamint minekünk is, a Fel Földi Festő Czehekbe, kivált az Eperjesibe kelletvén ekkoráig bé állanunk, valamint bé állásunk ugy az Inasok szegödtetése és fel szabadíttatása, s a szokott ajándék fel küldözgetése, nem kevés költségünkbe