A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KALMÁR János: A keréklakatos puskáról

A KERÉKLAKATOS PUSKÁRÓL A kézi tűzi fegyverek fejlődésének történetében korszakalkotó lépést jelen­tett az a körülmény, amikor a puska töltését nem izzó kanóccal gyújtották be, hanem egy forgó acélkerék által, piritdarabból kicsiholt szikra segítségével. Ez az állapot a XVI. század legelején következett be. Pedig ekkor a puska már hosszú múltra tekinthetett vissza, hiszen Német­országban már 1381-ben készítenek kézi puskákat, mégpedig Nürnberg váro­sában. 1 A kézi lövőfegyver első ízben való említése 1364-ben történik, amikoris Perugia városa 500 darab olyfajta csövet készíttetett, amelyet egy ember kéz­ben vihetett, hatása pedig olyan erős volt, hogy minden vértezetet keresztül lőtt. 2 Az első puskapéldányok lövései annyira bizonytalanok voltak, hogy alig volt remény hatásának megjavítására. Begyújtásuk izzó kanóccal történt. Pon­tos célzásról sem lehetett beszélni, mivel nem a célt, hanem a cső gyújtócsator­náját és az azzal érintkező kanócot kellett szemmel tartani. A puska alkalma­zása több mint 100 évig különösebb változtatás nélkül megmaradt nehézkes, kezdeti formájában, fejlődésében bizonyos megülepedést figyelhetünk meg. Legnagyobb bajuk abban keresendő, hogy lövéskor a célt nem lehetett szemmel tartani. Nagy lépéssel haladt előre a puska fejlődésében, amikor az ágyazat oldalára kakast szereltek fel, mely a ráerősített kanócot szemmeltartás nélkül is a gyújtócsatornához érintette. A kakas megjelenését, amely már a célzást lehetővé tette, az 1420—1440-es évek közé tehetjük. Ez a primitív kakas nem volt egyéb, mintegy meghajlított vaspálca, amely csap körül fordult el, végével a gyújtócsatornáig ért. Ezt a kakasfajtát az 1440—1460 körüli években hosszirányú bevágással lát­ták el, abba taplót vagy kanócot szorítottak be. A kakas további fejlődésében alsó szárának meghosszabbítását találjuk, mint egy kétkarú emelőt, amelynél az alsó karja hátrahúzásakor a felső kar, a puskacső oldalán kiképzett felporzó serpenyőbe ért. A serpenyőbe öntött puskaport az izzó kanóc meggyújtotta, amelynek tüze a puskacső töltését begyújtotta. 1480—1500 között a kakast oly­módon készítették el, hogy az csupán a lehúzókarra, illetve a ravaszra ható nyomás pillanatában érintette a serpenyőt. A nyomás megszűntével a kakas ismét felcsapódott nyugalmi helyzetébe. Az írott források szerint a keréklakatos puska gyújtószerkezetet 1517-ben alkalmazta volna első ízben Johann Kiefuss nürnbergi puskaműves. Maga ez az elv azonban ősibb, mert az acél és kova vagy pirit összedörzsö­lése által kapott szikragyújtás elvét házi tűzkészítő dobozoknál már jóval ko­rábban is alkalmazták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom