A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
KALMÁR János: A keréklakatos puskáról
A KERÉKLAKATOS PUSKÁRÓL A kézi tűzi fegyverek fejlődésének történetében korszakalkotó lépést jelentett az a körülmény, amikor a puska töltését nem izzó kanóccal gyújtották be, hanem egy forgó acélkerék által, piritdarabból kicsiholt szikra segítségével. Ez az állapot a XVI. század legelején következett be. Pedig ekkor a puska már hosszú múltra tekinthetett vissza, hiszen Németországban már 1381-ben készítenek kézi puskákat, mégpedig Nürnberg városában. 1 A kézi lövőfegyver első ízben való említése 1364-ben történik, amikoris Perugia városa 500 darab olyfajta csövet készíttetett, amelyet egy ember kézben vihetett, hatása pedig olyan erős volt, hogy minden vértezetet keresztül lőtt. 2 Az első puskapéldányok lövései annyira bizonytalanok voltak, hogy alig volt remény hatásának megjavítására. Begyújtásuk izzó kanóccal történt. Pontos célzásról sem lehetett beszélni, mivel nem a célt, hanem a cső gyújtócsatornáját és az azzal érintkező kanócot kellett szemmel tartani. A puska alkalmazása több mint 100 évig különösebb változtatás nélkül megmaradt nehézkes, kezdeti formájában, fejlődésében bizonyos megülepedést figyelhetünk meg. Legnagyobb bajuk abban keresendő, hogy lövéskor a célt nem lehetett szemmel tartani. Nagy lépéssel haladt előre a puska fejlődésében, amikor az ágyazat oldalára kakast szereltek fel, mely a ráerősített kanócot szemmeltartás nélkül is a gyújtócsatornához érintette. A kakas megjelenését, amely már a célzást lehetővé tette, az 1420—1440-es évek közé tehetjük. Ez a primitív kakas nem volt egyéb, mintegy meghajlított vaspálca, amely csap körül fordult el, végével a gyújtócsatornáig ért. Ezt a kakasfajtát az 1440—1460 körüli években hosszirányú bevágással látták el, abba taplót vagy kanócot szorítottak be. A kakas további fejlődésében alsó szárának meghosszabbítását találjuk, mint egy kétkarú emelőt, amelynél az alsó karja hátrahúzásakor a felső kar, a puskacső oldalán kiképzett felporzó serpenyőbe ért. A serpenyőbe öntött puskaport az izzó kanóc meggyújtotta, amelynek tüze a puskacső töltését begyújtotta. 1480—1500 között a kakast olymódon készítették el, hogy az csupán a lehúzókarra, illetve a ravaszra ható nyomás pillanatában érintette a serpenyőt. A nyomás megszűntével a kakas ismét felcsapódott nyugalmi helyzetébe. Az írott források szerint a keréklakatos puska gyújtószerkezetet 1517-ben alkalmazta volna első ízben Johann Kiefuss nürnbergi puskaműves. Maga ez az elv azonban ősibb, mert az acél és kova vagy pirit összedörzsölése által kapott szikragyújtás elvét házi tűzkészítő dobozoknál már jóval korábban is alkalmazták.
