A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
MEGAY Géza: A Mezőzombor-bálványdombi honfoglaláskori magyar temető
46 MEGAY GÉZA tott két vége kiszélesedő, kerek kiképzésű és ellapított. Felülete sima. Átm: 60 mm. Sz: 6 mm. Párhuzamai pl. Szo]yva, 62 Tiszanagyrév, 63 Gödöllő, 64 Hencida, 65 ' e6 Gégény. 67 — 1 db füles-gomb fele része, körte alakú, testén fenyőtobozszerű mintával, belül üreges, bronzból. Mérete: 18X8 mm (füle hiányzik). Párhuzamait megtalálták pl. Csongrád-Vendelhalom, 68 Hencida (Bihar m.), G9 Pilin, 70 Szeged-Bojárhalom 71 és Koroncó-Ráczdomb. 72 — 1 db ruhadísz, kerek, gombszerű, kissé domború, közepén bemélyedő, homorú kiképzéssel, hátán két rögzített felerősített szegeccsel, részben aranyozott ezüstből. Átm: 9 mm. Vast: 1,5 mm. Párhuzamai pl. Csongrád-Vendelhalom, 73 Benepuszta, 74 Szeged-Bojárhalom. 715 — 6 darab ruhadísz, kis domború fejű pityke, hátán kiálló, rögzített felerősítő szegeccsel, ezüstből. Átm: 6 mm. M: 4—5 mm. Párhuzamai pl. Hencida, 76 Szeged-Bojárhalom, 77 Nagy-Halász—Kis-Zomborhegy. 78 — 2 darab hajkarika töredékei ezüstből. 11. sír. 2 darab szíjveret, négyágú, ezüst, rozetta idomú, közepén lyukkal, az ágak végein 1—1 felerősítő szegeccsel a hátán, a négy levélidomú ág belsejében aranyozott. Mérete: 35X35 mm. Párhuzamai pl. Eperjeske, 79 SzegedBojárhalom 80 (csak a felső rozettája), Fehéregyháza. 81 — 1 darab szíjveret, szív alakú dísz, belső mezőjében ötkaréjú rozettadísszel. A bronz szíjvereten hátul három rögzített felerősítő szegecs van. M: 16 mm. Sz: 18 mm. Párhuzama pl. Kecel. 82 12. sír. 1 darab csikózabola, fele része kov. vasból. H: 115 mm, karika átm: 65 mm. Párhuzama pl. Csongrád-Vendelhalom, 83 Kecel, 84 Szeged-Bojárhalom, 85 Fehéregyháza. 86 A fenti 7—12. sírok tehát csak a leletekből következtetve vannak feltehetően összeállítva. Ezeknél a síroknál sem a tájolásról, sem a mélységről nincsenek adataink. A leletek az 1959. évi terepbejárásból származnak. Ezek szerint tehát a megtalált sírok száma 12 lehetett. Talán 6 férfi s 5 női sírja, s egy meghatározhatatlan sírja volt a temetőnek. Ez a szám jól megfelelne egy kisebb honfoglalás kori nagycsalád temetkezésének, s a nemek aránya is erre mutat. Talán az 5. és 6. melléklet-nélküli két sír, mely távolabb került elő a leggazdagabb 4. sírtól, nem is tartozhatott közvetlenül a temetőhöz. A megfigyelt sírokban általában kis eltéréssel, kelet—nyugati tájolást találtunk, és a csontvázak hátukon nyújtóztatva, a test mellett nyújtott karokkal feküdtek. Az 1, 2, 3, 7, 8, 9, 10, 11 és 12-es számú sírok leletanyaga a honfoglalás kori sírokból ismert, s kora a X. század. Közülük jellegzetesebb darabok a 7. sz. női sír színes, szemes üvegpaszta gyöngyszeme, a 3., 8. és 9. sírok jellegzetes kengyelei, a 10. sz. sír lapos, nyitott, sima és rátétes díszű ezüst karperecei, és végül a 11. sz. sír kétféle aranyozott ezüst szíjverete, melyek mind a X. század idejére tehetők. A feltárt temető összes sírjai között a legjobb korhatározó szerepe a 4. sz. női sírnak van. Mellékletei között van az a rombusz alakú veret, amelynek sora felváltva díszítette a kisebb szív alakú csüngős díszekkel együtt a nyakat. Ezeknek a kisebb szív alakú csüngős díszeknek felső veretei, rozettaszerű, rombusz alakú díszei teljesen azonosak az előbb említett rombusz alakú véretekkel. Került elő hasonló rombusz alakú, aranyozott hátterű veret az öv felszereléseivel még más helyen is, Fettich szerint ezek még levediai készítmények, a IX. század végéről. f:7 Ezek formára a keceli, kidolgozásra pedig a tarcali leletekhez állanak legközelebb. 88- 89
