A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BÓNA István: Tiszakeszi későbronzkori leletek

TISZAKESZI KESÖBRONZKORI LELETEK 21 f^ <T? US 3. kép 4. kép A tiszakeszi bronztőr párhuzamai után kutatva, legközelebbi rokonát egy Mátészalkán,

30 sajnos közelebbi lelőkörülmények nélkül, előkerült tőrben mutathatjuk be (V. t. 4). A két tőr közti különbség mindössze annyi, hogy az utóbbi zömökebb, markolata hosszabb és kissé ívelt, végül korongzáró gombja is hosszabb, csúcsosabb. Legfontosabb sajátságaik azonban megegyeznek. Mindkettőt egy darabból öntötték, pengéjük és markolatuk félköríves bordában találkozik, a pengét erőteljes borda tagolja két részre. Ezeket az ismertetőjegyeket követve, típusunkhoz számos párhuzamot találunk. A tiszakeszi tőr markolatának pontos párját a Debrecen-látóképi

31 bronzkincs markolat-töredékében találjuk meg (1. kép 2). A töredékes markolat a kincs legkorábbi darabjai közé tartozik. A Berkesz-Csonkásdűlőn

32 talált kis bronzkincsben hasonló tőr töredéke került elő (V. t. 3). Markolata azonban legyezőszerűen alakított lemezben végződik, magát a markolatot lyuk töri át, alsó vége pedig háromszögű bordával csatlakozik a pengéhez. A hajdúböszörményi kard-kincsben többek között négy hasonló rövid kardot is találunk. Kettő

33 nagyon közel áll a tiszakeszi típushoz, mindössze nagyobb méretükkel és két-két dudorral díszített markolatukkal különböznek (VI. t. 3—4). A markolatot leszámítva, a másik két kard is rokon. Markolatuk félgömb alakú. Az egyik

34 sima, kissé ívelt markolatot koronáz, míg a másikon

35 nem tömör markolatot, hanem erőteljes peremmel határolt nyélnyújtványt találunk. A hajdúböszörményiekkel közeli rokon még egy Hajdúhadházán

36 előkerült kard. Az első kettőtől csupán csészés markolatvégződése különbözteti meg. A teljes kard, éppúgy, mint az eddigiek, egy darabból öntött. A tiszakeszi tőr, illetve a hajdúböszörményi kard típus legkésőbbi változatának tekinthető a zsujtai

37 lelet egyik kardja (amely valószínűleg a lelet leg-