A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

KOMÁROMY József: A miskolci MOKAN-komité dokumentumai

136 KOMÁROMY JÓZSEF Egy másik feldolgozásban már foglalkoztam a komité működésével 2 és részletesen ismertettem annak egyes mozzanatait. Ebben a dolgozatban ezúttal a miskolci múzeum gyűjteményében levő MOKAN-dokumentumok jegyzékét kívánom összefoglalni, hogy a későbbi kutatások és előfordulások ezt majd kiegészíthessék. A másik célom az, hogy az impresszum és egyéb nyomda jelzés nélkül feltalált dokumentumok előállítási helyét megállapítsam az egyes nyom­tatványoknál, s így mintegy emléket állítsak azoknak a kommunista és nemzeti érzelmű, nagy részben ismeretlen nyomdászoknak, akik ezeket előállították. Ennek a kutatásnak az eredményét a felsorolt dokumentumoknál ismerte­tem, de előbb idézem az ellenállási mozgalom egyik tagjának visszaérni ékezését,. aki a nyomdászokról így ír: „1944 október közepe táján, már Horthy rádió­beszéde után jelentkezett nálam Vajda Gábor szaktársam és elmondotta, hogy Debrecenből vonult be munkaszolgálatra, de már régebben megszökött, Tisza­lúcon tartózkodott, szeretne Miskolcon elhelyezkedni. Vázoltam az itteni hely­zetet, hogy a nyilasok vették át itt a megye s a város irányítását, benne va­gyunk a frontban, a nyomdákban nincs munka, Miskolc három napilapjából egy maradt meg — a Magyar Élet — a nyilasok orgánuma. De jöjjön holnap,, amikorra majd hadisegélyt utaltatok ki a részére. Másnap nem, de harmadnap jelentkezett Vajda szaktársam és most már közölte és igazolta, hogy ő a MOKAN­komdté tagja, és szeretné, ha én is, meg más szaktárs tagja lennénk és röplapok, falragaszok előállításával segítenénk az ellenállási mozgalom és a közelgő Vörös Hadsereg munkáját. Mindjárt hozott is és bemutatott egy német és ma­gyar nyelvű kéziratot. így lettünk tagjai mi is a MOKAN-nak. Napról napra nőtt a mozgalom. Megalakult a röplap-szerkesztőség és a propagandaosztály. Ennek tagjai Rácz Zoltán és Vajda Gábor voltak. Október 30-án jelent meg az első röpcédula Miskolc falain és a tüzérlaktanyában. Felszólította a város min­den becsületesen gondolkodó lakosát, hogy csatlakozzék a németellenes mozga­lomhoz. Rámutatott a német hadi jelentések hazugságaira, közölte a moszkvai és a londoni rádió híreit. Állandósultak a fasiszta és nyilas razziák és igazol­tatások. November 5-én jelent meg a második röpcédula kifogástalan nyomdai előállításban. November 17-én megszűnt a villany szolgáltatás. A németek elhur­colták vagy részben felrobbantották a nyomdagépeket. Saját hirdetményeiket is már csak sokszorosították, az ellenállási mozgalom röpcédulái viszont még mindig kifogástalan nyomással jelentek meg. Ezt már végképp nem értették, s amikor november 19-én egész íves plakát jelent meg, a nyomdászok után hajtó­vadászat kezdődött. Ennek pedig az volt a titka, hogy Fekete Pál, Fülöp József, Jencsel János, Kubányi Jenő, Nóvák Béla és Vajda Gábor nyomdászok, Szaba­dos Gizella berakónő készítették a nyomtatványokat a Dózsa György utcai (ak­kor Werbőczy utca, K. J.) nyomdában. Felváltva szedtek, nyomtak és álltak őrséget. A gépeket kézzel hajtották, mert minden gépszíjat elvittek a németek. Ezt csinálták december 3-ig, amikor reggel 7 órakor már együtt volt az egész miskolci nyomdászság, hogy most már legálisan, fűtetlen helyiségekben, téli­kabátban dolgozva, előállítsák a felszabadulás első napilapját, a Szabad Ma­gyarországot ..." 3 A nyomda: Fekete Pál és Társai könyvnyomdája volt a Werbőczy utca 5. szám alatt. Az említett Szabad Magyarország betűkészlete valóban visszatükrözi az üzemi állapotot. A kézi szedéssel előállított újság betűanyaga a szövegrész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom