A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)
KOMÁROMY József: A diósgyőri vár rondellájában 1958-59-ben végzett régészeti kutatás
156 KOMÁROMY JÓZSEF hasonlókat láthatott Nagy Lajos, hiszen a S. Reina, Narni, Fucecchio és Seravalle várai alaprajz szempontjából közeli rokonságban állanak Diósgyőrrel.. . A diósgyőri vár építőjét, Ambrus mestert a szakirodalom neve után francia származásúnak tartja, ez esetben ismerhette a nyugati palotaépítkezések egyik legpompásabb példáját, az avignonit, talán az avignoni összeköttetések útján került hazánkba is" — teszi hozzá. Dercsényi tehát határozottan foglal állást a vár Nagy Lajos-kori felépítésében, és ő közli először azt a vár alaprajzot, amelynek nyugati oldalfalán — a valóságnak megfelelően — az egyenesből az elhajlás határozottan feltűnik. Lux Géza 1943-ban foglalkozott a várral, 18 és ő is megállapítja, hogy Nagy Lajos „nagyszabású építkezésbe kezdett. S Ambrus mesterrel alkotta meg... a négytornyos várat, melynek mintája Franciaországban, egyesek szerint Olaszországban állott. Dercsényivel ellentétben, Lux az itáliai mintaképet fogadja el, s figyelmeztet az Este-k ferrarai várára, amelyet vizesárok övezett a város közepén. Ambrus mesterről megjegyzi, hogy nevéről ítélve — franciának tartják, „bár ezt mi sem bizonyítja". Gerő László a magyarországi várépítészettel foglalkozó művében 19 az eddigiektől bővebben foglalkozik a várral. Rendszerezésében lemond az eddigi irodalomban elfogadott „négy saroktomyos vár" képies, de nem szabatos elnevezéséről (vö. Dercsényivel), s helyette — egyelőre jobb elnevezés hiányában — a szabályos belsőtornyos vár kifejezést használja, és az ilyen vár lényegét a következőkben magyarázza: a szabályos belsőtornyos vár kifejezés rokonságot mutat a szabálytalan belsőtornyos várral, mindkét típus védőtornyai a falakon belül épültek, akár szabálytalan akár szabályos a vár védőfalainak alaprajza. E rendszerben megállapítja, hogy Nagy Lajos diósgyőri vára: a belsőtornyos szabályos alaprajzú várak kategóriájába tartozik, s mint ilyenek, a vár aktív védelme korlátozott, és jellegzetesen abból a korból származik, amikor a kezdetleges európai feudális viszonyok között felesleges lett volna olyan aktívabb védelemre támaszkodó várat építeni, amelynek megvívására még hiányoztak a lassan tökéletesedő fegyverek. Gerő László a vár építési idejére vonatkozó fejtegetéseiben elfogadja Möller István véleményét a vár keletkezésére vonatkozólag — azaz „a külső várfal nem előzhette meg István nádor idejét, a XIII. század végét, és a felső vagy belső várnak jelentékeny része (!) a XIV. század második felében, annak utolsó negyedében épült." 2<) Tovább — néhány sorral — megállapítja, hogy a belső vár kiépítése az 1343—1395 közötti évekre tehető. Az ő leírásában a vár építészeti analízise az eddigieknél sakkal bővebb. Ez az analízis, a sorok között, még több lappangó kérdést vet fel, mint az eddigi szerzőknél történt. Ezek közül az egyik a kőgyámsorok anyagának különbözősége: a négyzetes belsővár saroktornyainak védőfolyosójával foglalkozva, ezeket írja: „A védőfolyosókat négy, egymás fölött álló kőgyám-sor tartotta, melyek közül a két alsó vulkáni tufa-kőzetből készült, olyan sötétszínű profilozással, amilyennel pl. a budai várban az Országház utca 18. sz. ház kőgyámjainál taláL kozuak. A két felső gyámkő anyaga egészen más. Ezeket világos színű mészkőhői faragták és más szögben hajlanak profiljaik, melyek más alakzatúak, egészen későiek, sőt úgy hatnak, mintha csak a középkori tagozásokat utánoznák. Az első két gyámkő anyaga megegyezik a vár tornyai között épült szárnyakban megmaradt, faragott kövek, bordák stb. anyagával. A két felső gyámkő anyaga
