A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

146 NAGY DEZSŐ 2. A fehércselédek sem mernek a szemembe nézni még ma sem. Hallottam sokszor a faluban, mert féltek, hogy megszuggerálom őket: adják meg magukat. Volt olyan, aki azt mondta, hogy valami „bizsergést éreztem", mikor a B. szemébe néztem, de lesütöttem a szememet és rendbe jöttem. — De nem érzett az semmit, csak képzelődött. Ha ilyen történetet hallok magamról, csak mosolygok és nem szólok semmit." Az „ördöngös", mint rossz házasság reparálója Messze vidékről felkeresik B.-t és a legkülönbözőbb dolgokban kérik segítségét, olyan nagy híre van tudományának. „Sajókazáról jött egy ember ez évben, hogy rossz viszonyban van a feleségével. Kikapós, azt mondják. Nem tudnám-e rendbe hozni a dolgot? — Mondok neki, hogy ne féltékenykedjen, udvaroljon neki, vigyen ajándékokat. Megnyugtattam és elküldtem. Pénzt nem fogadtam el tőle, meg senkitől sem." Valóban a legértelmesebb dolgot tanácsolta B., amit adott esetben lehetett. Halottjárás „Jött egy ember, hogy minden éjszaka zörög valami a háznál, úgy véli, a felesége hazajár. Mit csináljon? — Azt mondd neki háromszor: Szent kereszt — veszídd el! Felírta. Elment, megnyugodott. Ha elveszik valami a faluban, hozzám jönnek, hogy kerítsem elő. Ilyenkor, kinek, mit mondok, de csak elütöm valamivel. Rendszerint megkérdezem, miker veszett el. Ha azt mondja, pénteken, akkor azt: — na ládd, ha kedden veszett volna el, akkor előkeríteném, de így nem lesz meg. És így sorra elküldöm őket." Kutyakaland „Kurityánban jártam a fiammal. Egy ember az igen mérges kutyáját rámeresztette. Hallotta, hogy ördöngös vagyok, ki akart próbálni, meg akart ijeszteni. Miután disznótorból jöttem, volt nálam egy kis kolbász. Letörtem egy darabot, odadobtam a kutyának, mindjárt megszelídült. El is kísért a partig. Mondom a falumban Gyenesnek, hogy: gonosz ember az apósod, rámuszította a kutyát, de én kifogtam rajta, hazavittem és fel akartam akasztani. — Azt a kutyát? szörnyülködött! A Sajót?! — Azt!! — mondtam. Hát mesélte is a Gyenes az apósának, hogy ez a B. olyan ember, hogy az oroszlánt is megszelídíti a nézésével. Azóta mindig behívják a kutyát, hogy el ne csaljam. Pedig én örültem a legjobban, hogy ép bőrrel szabadultam a mérges kutyától, de ezt csak a kolbásznak köszönhettem." Az „ördöngös" mint szölöpásztor „Két éve szőlőpásztor voltam a hegyen. Kevés a nyugdíjam, felvállaltam. A szívem nem bírta, hamar abbahagytam. Tudták, hogy én vagyok az őr, nem is jött senki sem lopni. Két erős fiatalember azért csak megpróbálta.