A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

NAGY Dezső: Az izsófalvi „őrdöngős bányász” (Adatok a folklorizáció kérdéséhez

144 NAGY DEZSŐ gősségem híre, csak mosolyogtam rá, de nem szóltam semmit. Nem mondom, jól esett! Annyira megismertem az embereket, hogy később már tudatosan gyakoroltam hatást rájuk. Például: volt két egyforma 10 filléresem, a régi világban ez is nagy pénz volt. Az egyiket becsúsztattam valamelyik ott levő zsebébe. Aztán elővettem a másikat. Bemutattam, hogy milyen évben készült, majd ügyesen elrejtettem a kabátom ujjába. — Na, gyertek, itt van ennek az embernek a zsebében. — Nyúlj csak a zsebedbe. — Hát ott volt a pénz. Csodálkoztak, hogy került oda. — Hát úgy, hogy én odatettem." Jósvai: ,,Át tudta változtatni a pénzt nagyobbra. Én is láttam! — De másnap reggelre a 20 filléres megint csak 10 filléres lett." A bányalámpa égője Ezt a történetet Pongrácz mesélte két faluval odább — Rudabányán. „B. egy másik bányásszal igyekszik kifelé a sihta végén, az meg káromkodik cefetül, hogy elveszett a lámpája égője. B. azt mondta: ide nézzen — és levágta a stangát (feszítővas) a csillefordítóra és — a stanga végén ott pislákolt az elveszett lámpaégő." 13 Az ördögmester próbája Barnóczky mondja: „Jött egy ember. Ki akart próbálni, bátor vagyok-e? Azt mondta: tedd ide az asztal sarkára az ujjad, levágom és visszaforrasztom. El is mentünk abba a házba, ahol már többen vártak ránk ebben az ügyben. Kijelentettem, ha a kisujjamnak baja lesz, számoljon az életével! Elkérte a nagykést. Számolni kezdett: Sangyé! Másaié! Mars! 1—2! — Nem kapod el az ujjad, öregem. — Nem én! — Hát ha nem veszed el, akkor valóban ördög vagy, nem is merem levágni." Közismert a néprajzi irodalomban, hogy a boszorkánymester valamelyik testrészét kell megszerezni és megszűnik varázsereje. A testrész szükséges egyébként a parciális varázslathoz is. (A részből az egészet.) A Lohengrinben is a hős kisujját, vagy csak egy tagját kéri Elzától Ortrud tanácsára Telramund, hogy Lohengrin titkát leleplezze.

14 De az „ördöngös" nem érte be a „próba" után annyival, hogy nyilván személyes ráhatásával, vagy mondjuk erős akarati gondolatátvitellel meghátrálására kényszerítse a próbát provokálót, hanem azonnal ellenakcióba ment át és mindjárt produkálta is egyik szokott trükkjét, a bábutáncoltatást. (A bábukat magával vitte a próba színhelyére.) Barnóczky: „Idenézz, mondtam neki és elővettem a bábukat, mert azok mindig készenlétben voltak, úgyszintén a cérna is a két lábszáram között. Nem szakadt el, jó< hosszúra hagytam, lépni, menni is lehetett vele.