A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

126 LAJOS ÁRPÁD 19 Cserépfalusi tulipántbimbók rajza régi vonószék ülőjén. Az előzőleg vonószéken mintegy 30—35 cm hosszú pálcikaformára megnagyolt orsószárnak valót két végén meghegyezve, a kézieszterga perselyeibe helyezte, a rögzíthető szolgafával szilárdan megtámasztott, de forgatható fekvésbe hozta. A vonó szíját kétszer átcsavarta a szárnakvalón (16. kép), majd a vonót úgy vette bal kézbe, hogy bal hüvelykujját a vonószíj szabadon lógó, alsó hurkolatába tette, s mutató- és középujjávai a hurkoláshoz fogta a vonó fordított T alakú fogóját. A vonó botfája a kézieszterga oldalfáján kívül esett, hosszant lefaragott részével az oldalfához érve. Azután jobb kézbe vette a vésőt. Leült a kiseszterga székére, s a kétszeresen átcsavart orsószárnak valót a bal kézben tartott vonó fel- és lefelé rángatásával, „csöszölgetésével" ellentétesen forgó mozgásokba hozta. Ezalatt a jobb kézbe vett vésőt a szárnakvalóhoz vetette, ezzel formálgatta, simítgatta (16. kép). A karikánakvalót előbb fűrésszel egyelte ki. A mogyorófából lapos, korong alakú szeleteket fűrészelt ki, s ezeket a középen átfúrta, hogy a szárakat ezeken a furatokon húzza át. A karikának való kiegyelt fát előbb keményfából faragott vendégszáron húzta át, s ezzel helyezte be a kézieszterga perselyeibe. Munka közben a vendégszár jobban megtartotta a karikánakvalót, sőt, a szolgafa mellett külön támasztófa is segített, nehogy a vendégszár letörjön. Az esztergályozás a fent leírt módon ment, de itt már 20 Sulykoló vésése, faragása. (Megay Géza felvétele, 1930.)