A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

BANNER János: Herman Ottó helye a magyar őskőkorkutatás történetében

10 BANNER JÁNOS amelyet nem a polihisztor, hanem a függetlenségi politikus Herman Ottó írt a geológiai kutatások megindítása érdekében Darányi Ignáez földművelésügyi miniszternek és a tudós, a bécsi tudósnak, Moritz Hoernesnek. A tüske, amely a szenvedélyes vita során megsértette, beletört a szívébe. Ez tűnik ki Hampel Józsefhez tíz esztendővel később, 1903-ban írt leveléből. „Az ősfoglalkozások történeti részén dolgozva, — írta —, szólnom kellene a miskolczi palaeolith leletről, amelyet Dr. Hoernes a diluviális emberről írt könyvében... mint „Solutréen von Miskolcz" besorozott — Halaváts úr minden berzenkedése dacára." Két évvel később, amikor már az említett harmadik lelet is a kezében volt, amelynek sem formáját, sem korát nem lehetett tagadni, újra írt Hampelnek, még mindig megmaradva az első szakócákat illetően eredeti álláspontja mellett. „A Bársony-ház építésének további folyamán napfényre került sok apró kovaszilánkon kívül, amelyet — fájdalom«— visszadobtak, egy nagyobb, kés vagy vakaró alakú darab, mely hozzám jutott. Ennek egy régi pattintása ... igen jellemző és az a körülmény, hogy az anyag a nagy leletével azonos, sokat levon az „erraticusság" felvetéséből. De, hogy alkalmam van, megnéztem az avasi temetőt is, mely az 1891-iki lelhely fölött van, s melyről Halaváts mondja, hogy ott a sírok a homokkőbe vannak ásva (!), Én azonban gyerek koromból emlékeztem, hogy mi az avasi friss sírokról szedtük a legjobb parittya kavicsokat. Szemlélődésem eredménye az, hogy az avasi sírok mind ún. mogyorókő földbe vannak ásva ... Már ez is elég annak kimondására, hogy az Avas terasza nem, mint Halaváts mondja „szarmata kor üledéke", hanem diluvium maradványa. „Előttem világos, hogy az a friss sír, amelyet Halaváts látott, a szérű felületén — sárga homokos — alsó réteg volt s azt hitte, hogy a miskolcziak csakugyan homokkőbe vagdalják sírjaikat."! „Már megtettem minden lépést, hogy Miskolcz környékének straügraphikája felülvizsgáltassák. Az természetes, hogy publikálni is fogok. A mi m. k. földtani intézetünktől én az életben soha véleményt kérni nem fogok." Hampel a levélre azonnal válaszolhatott, mert nyolc nap múlva Herman újra írt neki. A levél két szempontból is érdekes. Először azért, mert a válaszból is kitetszően a nagy figyelmet keltő első levelet nem engedte közölni: „ ... levelem — írja — kiadásra nem elégséges, különösen Halaváts úrnak elég palaeolith ízű fejtegetéseire (tekintettel), melyet azonnal hozzáfűzne". — Másodszor azért, mert bár az első közleményt annak idején Hoernes kívánságára közölte Bécsben is, most egyenesen hozzáfordult, „s hogy teljes belátása legyen az ügybe, német nyelvű értekezésbe foglaltam össze — mint írta — mely már kezében van." „Azt proponálom — folytatja — várjuk meg Hoernes véleményét s halaszszuk el a közlést addig, amíg egy kicsit lélekzethez jutok, hogy a magyar, némileg és kívánsága szerint recapituláló dolgozatot megírhassam." A levélváltás ebben az ügyben még ezzel sem szűnt meg. Októberben újra írt, válaszként egy ismeretlen levélre. „A kitűzött terminust — írta — elfogadom s csak azt óhajtanám tudni, hogy ki viseli a klisé költségeket és áll-é az a dispositio, hogy recapitulálva írjak. Az utóbbi már Hoernes könyvére való tekintettel is szükséges."