A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 3. (1963)

LAJOS Árpád: Díszes fafaragás a Hór völgyén

DÍSZES FAFARAGÁS A HÖR VÖLGYÉN A Bükk hegység délnyugati övezetének népi háziipara még századunk derekán több szakágban (mészégetés, kőfaragás, kőművesség, kosárfonás, fafaragás) erőteljesen virágzott. A fafaragás egyes tárgyak megmunkálásában a népművészet színvonalát is elérte, s mint szépmíves háziipar, a harmincas évek végéig egészen kiváló volt. Ezt a mesterséget a díszítőízlésnek spontán kifejezésre juttatása és a tehetségek tudatos, elsősorban gazdasági téren való érvényesítése tette termékennyé és színvonalassá. A Hór patak mentén és környékén megbúvó hegyközi falvak közül Cserépfalunak jutott a díszes famívesség kifejlesztésének szerepe. Cserépfalu kiemelkedése Ez a bükkalji község a Hór völgy északi szakaszán a legnépesebb. Lakossága kereken kétezer főnyi. Gabonatermő földje kevés. Határa dombos, hegyes, különösen észak felé. A Bükk széles rengetege alig két kilométernyire terjeng fölötte. A sokféle faanyag innen került a cserépfalusiak dolgos kezébe, s alakult át cifra tárgyakká. A helybeli szépmíves házi faipar termékei nemcsak a közvetlen környéken, hanem Egerben, Szihalmon, Mezőkövesden is kedvelt cikkek voltak. A cifra fafaragás Cserépfalun, a többi községhez viszonyítva, egyedülálló jelenség. A környék más falvaiban a famívesség, mint háziipari szakág, nem volt népszerű. Bükkzsérc jóval közelebb fekszik az erdőhöz, valósággal ott lóg az erdő szegélyén. A fafaragásból mégsem fejlesztett díszes háziipart. A zsérciek az érdeklődő idegent így utasítják el: „Nálunk sohase vót divat a facifrázás. Ha ilyet akar látni, Cserépfalura tessék menni. Ott élnek azok a fakukacok, akik ehhe értenek. Mindenfele ők szállították a sok cifrát. Mink is tőülök vettük." A közelben levő többi falu (Bogács, Noszvaj, Novaj, Szomolya, Cserépváralja, Pard) hasonlóképpen vélekedik a cserépfalusiakról. Famolyoknak, babrácsolóknak, jakanalasoknak címezgetik még őket. De a cserépiek nem haragszanak ezekért a tréfás elnevezésekért. Sőt, a fafaragásra igen büszkék. „Babramunka vót, de finom! Ebbőül kaparkodtunk, építettünk házat, ruházkodtunk. Ev vót a kenyerünk. Meégmeg mindenfele dicseergették a mi híres portékáinkat. Le a kalappal a cserépiek előtt!" A famívesség kifejlődése és egyedi jelenséggé válása Cserépfalun nem volt véletlen dolog. Megvoltak az okai. Legfőbb ok: a táj természeti adottságainak, s az ezekkel összefüggő munkának szükségszerű megosztása nemcsak falvanként, hanem egy falun belül is. A gabonatermő határok szűkössége miatt a táj egyéb, háziiparra felhasználható természeti kincseit, a mészkövet, terméskövet,