A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
CSALLÁNY Dezső: Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén
HAMVASZTÁSOS ÉS CSONTVÁZAS HUN TEMETKEZÉSEK 91 vihetjük a hunok temetkezésének és leletanyagának kutatását, egyes kérdéseit és megmagyarázhatjuk, hogy miért oly kevés a hunkori, illetve a hun sírleletek előfordulása. A kurgános temetkezések nagy mélysége, a leletmellékletek kevés száma ezt világosan megmagyarázzák. Szokatlan jelenség a kísérő (áldozati?) temetkezés szabályszerű ismétlődése a halmok középvonalában. 2—4. Gyöngyök, csüngődíszek, csengők. A nyíregyházi-stadioni leletanyagban a nyakfűzérhez tartozott két borostyánkőgyöngy (I. t. 10—11), egy sötétkék színű üvegpaszta (I. t. 15), egy fekete színű üvegpaszta-gyöngy (I. t. 12, 14) tört vonalas betéttel; bronz csengettyűk vasütővel (3 db) (I. t. 17—19). Valószínűleg a gyöngysor zárókapcsa lehetett az I. t. 20 alatti szögecses bronzpánt. Kiegészíthetjük a sorozatot a hejőkeresztúri arany csüngődísszel (I. t. 1), valamint a vasütős bronzcsengővel (II. t. 1, la, b). A borostyánkőgyöngyök kétségtelenül függesztésre szolgáltak, jól mutatja ezt egyoldalú megkopásuk. Közelebbről nem datáló értékűek, mert nemcsak az V— VI. századra jellemzőek, de számos népnél is használatosak voltak. Közelebbről megfoghatóak a kék és fekete üvegpaszta-gyöngyök, melyek gömbölyített korongos alakjukkal, sávbetétjükkel már a késő-szarmata és hunkori leletanyagra jellemzőek. így megtaláljuk ezeket például a szentes-sárgaparti szarmata sírokban, 38 a gyulai, 39 a mádi 40 és a tiszalöki 41 germán színezetű, hunkori leletekben is. A kisebb-nagyobb méretű csengettyűk és csengők hordására is találunk bőséges mennyiségű példát. így a szarmaták körében, 42 a hunoknál. 43 De a népvándorláskor későbbi szakaszában is szokásos volt, hogy főként a gyermekek nyakába csengőt akasztottak. Ügy látszik, hogy a hejőkeresztúri csengő (II. t. 1, la, b) eredetileg bronzedény volt, melynek szájpereme alatt hármas barázdavonaldíszt alkalmaztak, a lemez szélét pedig behajlították. Valószínűleg lába is volt az edénykének, helyén négyes áttöréssel fűzőlyukat alakítottak ki, hogy fonállal a vas ütőszárat hurkos fülénél fogva felfüggeszthessék. A hejőkeresztúri levélalakú csüngődísz (I. t. 1) formájában a hun szíjvégek alakját követi. Amíg azonban a szíjvégek középvonalában egyenes vagy hullámvonalas drótrátét fut végig, addig itt a halvány középvonal a két felületi sík találkozásával jön létre. 5. Tükrök. A bordás hátú, kerek fémtükrök már közelebbi időhatározást adnak, mert a hunok előretörése kelet felől terjesztette el ezeket nálunk az V— VI. században. Idesorozhatjuk a palkonyai (I. t. 8) és a nyíregyházi (I. t. 16) küllős bordájú példányokat. Mindkettőt a kísérő leletdarabok is a hun korszakra határozzák meg. 44 Ebbe a körbe sorozunk be egy tükörtöredéket Muhi-Kocsmadombról (BorsodAbaúj-Zemplén megye), 45 Tiszalökről (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), 46 Mádról (Borsod-Abaúj-Zemplén megye), 47 Balsáról (Szabolcs-Szatmár megye), 48 Zalkodról (Szabolcs-Szatmár megye), 49 Székelyről (Szabolcs-Szatmár megye), 50 Nagyváradról (Románia), 51 Kiskunfélegyházáról (Bács-Kiskun megye), 52 Mezőkaszonyról, 53 Léváról (Csehszlovákia), 54 Kassáról (Csehszlovákia) 55 stb. Valamennyi az V. század első felére és közepére tehető.
