A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

CSALLÁNY Dezső: Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén

88 CSALLÁNY DEZSŐ Meglepődve látjuk, hogy a felsorolt példáknál nemcsak a hejőkeresztúri fülbevaló típust találjuk meg, hanem a kétféle fémösszetételt is egy-egy fülbevaló-páron belül. Az aranynak és ezüstnek (Keres), az ezüstnek és bronznak (Radenszk), az aranynak és bronznak (Sipovo) együttes előfordulása már nem véletlen találkozást jelent a hejőkeresztúri felé, hanem fontos hun kapcsolatokra mutat rá, amely a koponyatorzításokon, hun üstökön és most az ezüstarany fülbevaló-párokon keresztül összeköti a magyarországi hunokat a keleti hunokkal, egészen az Ural folyóig. A csatkarika alakú fülbevalók kétségtelenül a hunok révén terjedtek el, kapcsolatuk, kihangsúlyozásuk igen fontos a hun emlékanyag, a hun temetkezési módok megismerése végett. A közölt fülbevaló-példák kivétel nélkül csontvázas sírokkal függenek látszatra össze, egyaránt előfordulnak a nőknél és férfiaknál is. Idejüket és népi kapcsolatukat a közölt lelőhelyek leletanyagai és datáló adatai határozzák meg az V. század első felére és kötik a hun emlékanyaghoz. A hejőkeresztúri fülbevaló-pár jelentőségét és kapcsolatait, a hamvasztásos hun temetkezések felé is, eddig adatok hiányában nem hangsúlyozhattuk ki. A régi ásatásokból azonban ismerünk hasonló fülbevalókat, amelyeknek hibás besorolása és értékelése akadályozta meg eddig a tudományos kutatást abban, hogy a kurgános, csontvázas és hamvasztásos hun temetkezéseink bizonyos csoportját felismerje és a hun temetkezések bizonyos csoportjaira, jellemzőire rámutathasson. Ilyenek: 1. Buj-Feketehalom (Szabolcs-Szatmár megye). Jósa András a halom függélyes tengelyében, 13,5 m mélyen, bal oldalán, zsugorított helyzetben, a csupasz földön fekvő, kis termetű csontvázat A) talált, melléklet nélkül. A csontvázat vastag tölgyfagerenda kerítette és fedte be. B) A halom közép táján, 6 m mélységben, tölgyfacölöpökkel körülvett csontváz feküdt, amelyet később oldalról behatoló aknával feldúltak. A fül táján hun jellegű, ezüst fülbevaló-pár volt (I. t. 22). Az ép példány 1,6x1.4 cm méretű, összehajló végekkel. A párja (I. t. 23) és egy ezüst töredék (I. t. 21) olvadási nyomokat mutat. Az A) csontváz sírját több mint 20 000 köbméter földdel borították be, a fülbevalós B) csontváz áldozatnak látszott, az előző csontváz temetésével függ össze. A halom középvonalában, 5 m mélyen egy Marcus Aurelius (161—180) ezüstdenárt leltek.

25 A halmot így később emelték. 2. Gáva-Katóhalom (Szabolcs-Szatmár megye). Hordott halom, mely eredetileg 9 m volt, amelyből mintegy 3 méternyit koptattak le emberemlékezet óta. Jósa András a halom középvonalától nyugat felé, 6 m mélységben, egy tölgyfagerendákból készült sírt talált. (A) csontváz.) Az össze-vissza hányt tölgyfagerendákból álló sírt, oldalaknával az ősidőkben behatoló fosztogatók szétdúlták. A gerendák 10—20 cm átmérőjűek voltak, mintegy 2 köblábnyi mennyiséget tettek ki. A halom eredeti, 9 m magasságából, 3,40 m mélyen, tehát az akkori szinttől 40 cm mélységben bolygatatlan csontvázat talált (B) csontváz), mely fejjel É-nak, lábbal D-nek feküdt bolygatatlanul. Finom, hófehér lisztté porlott szét. Fejénél korongolt, barnásveresre égetett, kétfülű ép cserépedény (II. t. 7) került elő. Ma: 12, szá: 12, élben hasasodó részén 15,5, fenekénél 8 cm átmérőjű. Bal oldalán