A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
CSALLÁNY Dezső: Hamvasztásos és csontvázas hun temetkezések a Felső-Tisza vidékén
86 CSALLÁNY DEZSŐ V. összefüggések Ha a közölt leletanyagot megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy a hejőkeresztúri magában álló hamvasztásos női temetkezést mutat (I. t. 1—4, II. t. 1—3); a palkonyai kinyújtóztatott csontvázas padmalyos sír, valószínűleg női melléklettel (I. t. 6—9); a nyíregyháza-stadioni lelet (I. t. 10—20, II. t. 4) esetében csak anynyit mondhatunk, hogy valószínűleg csontvázas női sírlelet tartozéka; a tiszadobiókenézi bal oldalán fekvő csontvázas férfi sír (II. t. 6), mely összefüggésbe hozható az irányvonalába eső, melléklet nélküli ülő csontvázas sírral. A temetési ritust tekintve, egységes képet nem kapunk. 7 A hamvasztásos, halomba való temetkezésen kívül, ahány sírlelet, annyiféleképpen helyezték el a halottat. Palkonyán padmalyosan, kinyújtóztatva, fejjel ÉÉNY-nak lábbal DDK-nek, Nyíregyházán csontvázasán (?), Tiszadobon fejjel DK-nek (deformált), lábbal ÉNY-nak, nyújtva, ugyanitt egy ülő csontvázat arccal ÉNY-nak. A sokféle temetési mód ellenére egységes a ritus abban, hogy a zárt, soros temetők rendszerére még nem tértek át, mert általában csak egyes vagy családi temetkezést találunk. Természetesen az itt közölt sírleletek kevés számuk folytán csak kevésbé alkalmasak törvényszerűségek megállapítására, azonban a magyarországi hun sírleletek is hasonló képet mutatnak. Hamvasztásos temetkezésre a hejőkeresztúrin kívül, Magyarországon Szeged-Nagyszéksóson 8 és Pécsüszögön 9 találunk példát. A Szovjetunióból idesorolhatjuk például a pokrovszki 18. kurgán, 10 novogrigorjevkai 8. és 9. kurgán, 11 valamint a Volga melletti Seelmann 12 hasonló temetkezéseit. Megállapíthatjuk, hogy a hejőkeresztúri kurgánszerű halom és kétségtelenül égetett női csontokkal és mellékletekkel egyedül áll, mert úgy a magyarországi, mind az ismert oroszországi hamvasztásos temetkezések férfi-halottal függnek össze. Tehát a hamvasztás szertartása nem előkelő férfiak kiváltsága volt, hanem nőket is temettek ilyen módon. 13 A palkonyai padmalyos sír (1. kép) rendszerében teljesen összevág a keszthelyi hun padmalyos sírral. 14 Mindkét esetben a sír és a csontváz iránya egyezik, a padmalyt az aknasír nyugati hosszanti oldalába vágták. A keszthelyi, 10 év körüli leányka csontváza volt, enyhén felhúzott térdekkel, a jobb oldalán fekve, fejjel ÉÉNY felé irányítva, ugyanúgy, mint a palkonyai csontváz, amely valószínűleg nő volt, de nyújtott tagokkal feküdt fejjel ÉÉNY felé. A két hunkori sírnak és kísérő leletanyaguknak összehasonlítása kétségtelenné teszik, hogy mindkét sír csak a hunokkal függ össze, és hogy a padmalyos temetkezés jelzett módja ugyancsak sajátossága a hun női temetési rítusnak. Az ezirányú kapcsolatok keresése kelet felé bizonyára eredményes lenne. A Borsod megyei Szirmabesenyőről is ismerjük egy hun férfi sírját. 15 Koponyája a torzítás nyomait mutatja, kísérő leletanyaga jellegzetesen hun, ugyancsak fejjel É-nak, lábbal D-nek irányult. Kisebb-nagyobb eltéréssel hasonló irányításúak voltak és csoportunkhoz sorozandók: Csorna, a diadémos női csontvázzal, 16 Szekszárd, 17 a kisterenyei női csontváz, 18 Gyöngyösapáti 10 stb. Az általában lábbal D-nek való temetkezési módban a hun temetési ritus egyik sajátsága kezd kidomborodni. A magyarországi gepidáknál, vagy más germán népnél ez az irányítási mód nem jellemző. A szarmata temetkezések között elvétve találunk fordítva irányított csontvázakat is, a VII. szd.-i avarkori temetkezéseknél visszatér ez az irányítás (Szőreg-Téglagyár, Csóka, csengelei sírlelet).
