A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BÖKÖNYI Sándor: Függelék Párducz Mihály dolgozatához a hejőkeresztúri szkíta leletekről

A HEJÖKERESZTÜRI SZKÍTAKOR! LELET 75 a kustánfalvi, vagy a vekerzugi csoport népéhez tartozott-e? Az a megfigyelés, hogy a nagyobb bikonikus urnák töredékei elég nagy százalékban jelentkeznek, inkább a vekerzugi csoport mellett szólanak. A nagyméretű, bütyökdíszes tál (II. t. 2 és III. t. 9), valamint az I. t. 13. számú ábra csücskös füle minden valószínűség szerint a leletegyüttes legkorábbi darabjai közé tartoznak és talán a helyi őslakosság hagyatékát tükrözik. Egészben véve azt állapíthatjuk meg, hogy a lelőhely korát a bemutatott típusok alapján, az i. e. 550—300 közötti időre tehetjük. Ennél pontosabb időhatározásra a lelőhelyről előkerült keramikus anyag mai tudásunk szerint nem alkalmas. PÁRDUCZ MIHÁLY JEGYZETEK 1. Történeti Múzeum adattára. 360. T. 4. 2. Párducz Mihály: Szkíta tükrök a Kárpát-medencében. Arch. Ért. 1958. (85) 58—64. 1. FÜGGELÉK PÁRDUCZ MIHÁLY DOLGOZATÁHOZ A HEJÖKERESZTÜRI SZKÍTA LELETEKRŐL A hejőkeresztúri szkíta anyagból 15 darab állatcsont volt meghatározható. Ezek az alábbi fajokhoz tartoznak: szarvasmarha — Bos taurus L. (felső praemolaris fog, mandibuladarab, scapuladarab, ulnadarab, tibia distalis epiphysise és metatarsus darabja), juh — Ovis aries L. vagy kecske — Capra hircus L. (humerusdarab és -tibia darab), ló — Equus caballus L. (scapuladarab és medence részlete az acetabulummal), eb — Canis familiáris L. (scapuladarab, radius proximalis fele, medencefél és tibia diaphysise) és bölény — Bison bonasus L. (metatarsus). Közülük legérdekesebb a bölény előfordulása, mely mindezideig mindössze két lelőhelyről (Piliny és Tószeg) ismeretes a magyarországi őskorból. BÖKÖNYI SÁNDOR