A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

PÁRDUCZ Mihály: Hejőkeresztúri szkítakori lelet

HEJÖKERESZTÚRI SZKITAKORI LELET Kalicz Nándor 1958 augusztusában Hejőkeresztúron leletmentő ásatást vég­zett és akkor az ottani homokbányában ásatott. A lelőhelyről és az előfordulás körülményeiről ásatási jelentésében az alábbiakat írta: „Az egyik homokbányá­ban, amely a mezőcsáti út mellett fekszik közvetlenül, és legközelebb a község­hez, találták a hunkori és szkítakori temető leleteit. Ennek közelében fekszik egy másik homokbánya, s itt figyeltem meg a szkítakori hulladék-gödröt. Mivel a homokkitermelés egyre jobban veszélyeztette ezt a hulladék-gödröt, ezért, augusztus 26-án Gajda Imrével, a múzeum restaurátorával a helyszínre utaztam, hogy leleteit megmentsem. Egy napszámos segítségével feltártuk a gödörnek még bent levő részét. A gödör átmérője 300 cm, mélysége igen csekély, csak 60 cm volt. Alja teknőszerű, vagyis középen volt a legmélyebb. Benne rengeteg szkítakori edénytöredéket és állatcsontokat találtunk. A leletet beszállítottuk a Herman Ottó Múzeumba." x Szkítakori telepanyag rendkívül kis számban ismeretes az ország területén és itt is csak azt sajnálhatjuk, hogy az ásatás nem terjedt ki a telep nagyobb' részére. Az eredmény azonban így is értékes. Az előkerült keramikus anyag jel­lemző darabjait három táblán összesítettük. Leírásukat alább adjuk: 1. Kissé durva anyagú, gyakran szemcsés iszapolású, téglapiros színű (néha szürkés foltokkal), kisebb hordóformájú edények peremrészei. Különböző mére­tűek. Minden alkalommal a perem alatt ujjbenyomással tagolt szalagokkal van­nak a töredékek díszítve. (I. t. 1, 2, 4—11, III. t. 3) Egy alkalommal, jóval a perem alatt, bütyökdísz látható. (III. t. 1) Az Alföld szkítakori kultúrájának jellemző típusa ez a forma, amelyhez az említett töredékek tartoznak. (Rajzban helyreállított formáját az 1. kép 1. ábráján mutatjuk be.) 2. Durva anyagú, tégla­piros színű, alacsony, hengeres formájú szűrőedény és fenéktöredéke. (I. t. 3) 3. Szürke, jól iszapolt, talán korongon készült magasfülű bögre töredéke. (I. t. 12, rajzban rekonstruálva (III. t. 8) 4. Téglapiros, eléggé durva anyagú füles edény töredéke. (I. t. 13) A fül felső részéből csücsök ugrik ki. 5. Téglapiros, szemcsés anyagú, korong nélkül készült, behúzott peremű tál töredéke. (II. t. 1) 6. Durva anyagú, szürkésbarna színű, nagyobb behúzott peremű tál töredéke; a has alatt erős bütyök ugrik ki. (II. t. 2, rekonstruált rajza III. t. 9) Felülete kissé csillogó. 7. Durva, téglapiros színű, nagyobb edény bütyökdíszes töredéke. (II. t. 3) Talán az ún. villanova-típusú urnához tartozott. 8. Kissé durva, szürkésbarna, behúzott peremű tál töredéke. (II. t. 4) A behajló perem alatt, szabálytalan sorban, szét­nyomott lencseszerű díszítések látszanak. A díszeknek megfelelően belül meg­tűzdelések vannak. 9. Téglapiros, durva kivitelű kúpos tál perem- és oldalrésze. (II. t. 5) 10. Kívül szürke, belül halványpiros, égéstől kissé deformált edényke. IMyakhajlásban alig észrevehetően tagolt. (II. t. 6) A kihasadáson bütyök látszik,

Next

/
Oldalképek
Tartalom