A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
BÓNA István: Bronzkori öntött kardíszek Borsodgesztről
42 BÓNA ISTVÁN A fentiekből megállapíthatjuk, hogy a magyarországi csőkarperecek alakjának, díszítésének és készülési technikájának előzményeit és párhuzamait a csehországi, kelet-németországi és nyugat-lengyelországi bronzművességben találjuk meg. Közelebbről az Odera és Elba közötti területen kell készülési helyét keresnünk. Onnét jutott területünkre, nyilván az Odera mentén, majd a Kárpátokon át haladó kereskedelmi úton. Hazánk északi területei és az Odera—Elba vidék között az őskor folyamán több ízben találkozunk kereskedelmi és népi érintkezés nyomaival. Nem meglepő tehát, hogy ezek a kapcsolatok a középső bronzkor időszakában újra megindultak. Legjelentősebb bizonyítékai a borsodgeszti és nógrádmarcali bordadíszes öntött csőkarperecek, a Hont mellett az Ipolyból előkerült kelet-német típusú bronz alabárd, 13 végül az észak-német—dániai eredetű 2. számú apai tömörmarkolatú kard. 14 Természetesen a hazai középső bronzkori bronzöntés termékei is eljutnak már ebben az időben is északra, hogy ctak a legfontosabbat, a naumburgi 15 kelebiai-cófalvi típusú nyélkarélyos bronzfokost említsem. Ezek a középső bronzkor folyamán kezdődő kapcsolatok a későbronzkorban és a korai vaskor elején nagy jelentőségűvé nőnek, különösen az ország északi részein. A geszti és marcali csőkarperecek és a velük kereskedelmileg szorosan egybetartozó honti alabárd szórványos leletek, így hazai keltezésükre nincs alapunk. A rokon csőkarpereceket, továbbá a hengeres nyelű tőröket és alabárdokat északon a Montelius I. periódusba, Csehországban a Reinecke-féle A/2 időszakba keltezik. Ez megfelel a mi Középső Bronzkor 2. időszakunknak. 16 Nógrád és Borsod-Abaúj megyék területén ebben az időben váltja fel a hatvani kultúrát a füzesabonyi kultúra, így biztosan nem dönthető el, melyik nép állott kapcsolatban északkal, melyik asszonyai viselték a csőkarpereceket. A hatvani kultúra mellett szól az, hogy területén és leleteiben megtaláljuk a középés észak-európai régió Montelius I-Reinecke A periódusának jellemző nyakpereceit, míg a füzesabonyiaknál már nem. Viszont a füzesabonyi telepeken és temetőkben is számos északi árut találunk, például borostyán gyöngyöket, kitenovi típusú nyélcsöves fokosokat, igaz, a kultúra C.középső bronzkorvégi időszakában. összefoglalva: A borsodgeszti és nógrádmarcali csőkarperecek az északi és közép-európai kör koraibronzkori bronzművességének készítményei. Területünkre, a mi időrendünk szerinti Középső Bronzkor közepe táján, kereskedelmi áruként kerültek az i. e. 1550—1450 közötti időben, valószínűleg a hatvani kultúra népéhez. BÓNA ISTVÁN BRONZEZEITLICHE GERIPPTE ARMSTULPEN AUS BORSODGESZT Seit dem Jahre 1906 bewahrt das Museum von Miskolc zwei gerippte Armstulpen aus Borsodgeszt. Die einzige ungarische Analogie finden wir in Nógrádmarcal mit einem kleineren, zylinderförmigen, offenen Röhrenarmring. Den gerippten Armstulpen verwandte Prototypen fanden wir auf den Gebieten der Aunjetitzer Kultur in Böhmen, Ostdeutschland und Westpolen. Neben
