A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BANNER János: A magyar őskőkorkutatás történetéhez

1* A MAGYAR ÖSKÖKORKUTATÁS TÖRTÉNETÉHEZ Nemrégiben J. Skutil tisztelt meg azzal, hogy az Acta Archaeologica Hungarica nekem ajánlott kötetében, magyar, de egyúttal középeurópai tudománytörténeti témát dolgozott fel. Közleményének megírására — mint első mondatából is kitűnik — Vértes Lászlónak az Anthropozoikumban megjelent cikke adta az indítékot.

1 Róth Samu óruzsini leletéről már régebben is tudtuk,

2 de Badányi Mátyás haligóci leleteiről csak Vértes adatai

3 bizonyították be az őskőkori eredetet. Ennek alapján e két érdemes kutató nevéhez kapcsolta a Kárpát-medencében talált első palaeolith leleteket, s ezzel a mai kutatás nevében is elégtételt szolgáltatott a sok keserű meghurcoltatásért mindkettőjüknek, akik közül Róth Samu volt a szerencsésebb, mert ő még megérte, sőt fültanúja lehetett a lelet elismertetésének, de Badányi Mátyás már csak haló porában kaphatta meg azt. Vértes megállapításainak az ad különös értéket, hogy éppen azoknak a daraboknak őskőkori eredetét bizonyította be, amelyre a két felfedező hivatkozott, s amelyeket, annak idején, más körülményektől is befolyásolva — nem ismertek el a szakemberek.

4 Jómagam, az 1949. évre Budapestre tervezett III. Nemzetközi Ősrégészeti és Kortörténeti Kongresszus részvevőinek tiszteletére írt, de a kongresszus elmaradása után már meg nem jelent könyvemben

5 e kérdést érintve, Majláth Béla Barát-hegyi

6 és Badányi Mátyás haligóci leleteivel kapcsolatban ezeket írtam: „Mi — az ellenérvek dacára is hisszük •—, hogy újabb ásatások éppenúgy igazat adnának a két kutatónak, mint ahogy igazat adtak az óruzsini leleteket illetően Róth Samunak." 7 Nem jutottam ugyan arra a következtetésre, amelyre Skutil, de arról magam is írtam,

8 hogy a Kárpát-medencében már 1866-ban került olyan érdemes kutató, aki felfigyelt, sőt mások figyelmét is felhívta az újkőkor előtti idők itt előkerült emlékeire. Hogy ezt a kutatót Skutil Rómerben ismerte fel, s hogy tartalmas dolgozatának: „Die Feststellung des Mitteleuropáischen Palaeolithikums die Tat, der magyarischen Wissenschaft" 9 címet adta, az a középeurópai kutatás történetének beható ismerete mellett azzal magyarázható, hogy valóban Rómer volt az, aki a Párizsban, 1867-ben tartott II. Nemzetközi Embertani és Ősrégészeti Kongresszuson: Apereu sur l'étude des temps préhistoriques en Hongrie" című előadásában a következőket állapította meg: „Pattintott kőeszközöknek mai napig is kevés nyoma van... Pozsonyban, a császári geológiai társaság néhány silex eszköz mintát mutatott be, amelyeket a Vág völgyében, Moravánban találtak." 10 A fogalmazás elég óvatos, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a pattintott kőeszközök fogalma alatt — mint Rómer későbbi munkáiból is megálla-