A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BÓNA István: Bronzkori öntött kardíszek Borsodgesztről

BRONZKORI ÖNTÖTT KARDÍSZEK BORSODGESZTRÖL A miskolci Herman Ottó Múzeum érdekes és hazánkban ritka kardíszpárt őriz. Még 1906-ban kerültek ajándékként a Borsod megyei Gesztről a gyűjteménybe.

1 Mindkét karperec hosszú henger,* helyesebben kissé befelé ívelt csonkakúp alakú cső. Méretük nem teljesen azonos. A nagyobbik (I. t. 2) 15 cm hosszú, alsó átmérője 8,7 cm, felső átmérője 7,2 cm. A kisebbik (I. t. 1) 14,4 cm magas, átmérői pedig 8,6 és 6,4 cm. Belsejük sima. Felületüket sűrű, határozottan kiemelkedő, szabályos, vízszintes bordázat díszíti.

2 Minden második (néha harmadik vagy ötödik) bordát függőleges bevagdosással hangsúlyoztak, ezzel enyhítve a felület egyhangúságát. A csövek két végén a bordák duzzadt peremmé alakítva zárják le a díszítést és az ékszert. A csőkarpereceket lapos öntőmintába öntötték ki, majd az egyenes lemezt hengeralakban összehajtva, végeit összeforrasztották. A borsodgeszti csőkarperecek legközelebbi, s egyben egyetlen hazai párhuzamát Nógrádmarcairól ismerjük.

3 Méretük, alakjuk és díszítésük egyezése alapján feltehetően azonos műhelyben készültek. A marcalival együtt előkerült párja ugyancsak bordázott felületű csőkarperec, de lényegesen rövidebb, nyitott végű, szabályos henger.

4 A geszti és marcali típusú bordázott csőkarperecek alakja, díszítése és készülésük technikája idegen a középdunamedencei bronziparban. Annál gyakoribb viszont az aunjetitzi kultúra csehországi és kelet-németországi (leubingeni) csoportjaiban. A zárt hengeralakú geszti típus ritkább. Legjobb párhuzamát a turskoi csőkarperec

5 nyújtja, de szerkezetileg rokona egy velísi

6 és badingeni

7 példány is. Bővebben említhetjük ezzel szemben a marcali nyitott végű típus párhuzamait a fentebb említett egész területről.

8 Találunk közöttük rövidebb, a második marcali példánynak megfelelő alakúakat és hosszabbakat, amelyek a gesztiekre hasonlítanak, csupán, mint említettem, nyitott végűek. Nemcsak alakjuk, hanem díszítésük is tipikusan északi. Mindenekelőtt az ún. krtenovi típusú fokosokat kell említenem, amelyeken a nyél befogadására hosszú, a karperecekhez hasonló, bordadíszes csőalakú tokot találunk.

9 Gyakran találkozunk rövid tőrök markolatán

10 és az öntött bronz alabárdok nyelén

11 is hasonló bordadíszes csőalakú nyéllel, illetve fogóval. A felület bordadíszítése és a bordák szabályos bevagdosással történt hangsúlyozása általános az északi kör öntött bronz gallérdíszein

12 is. Ezek a bronz gallérok lényegében azonos módon készültek, mint a geszti csőkarperecek, kiterített alakjuk is hasonló, de keskenyebb lemezük nagyobb ívű nyakdísz alakúra van összehajtva.