A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BÖKÖNYI Sándor: A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája

A TISZALÜC-DANKADOMBI BRONZKORI TELEP GERINCES FAUNÁJA 29 Humerus Diaphysis Distalis Diaphysis Distalis legkisebb epiphysis legkisebb epiphysis szélessége szélessége mélysége mélysége I/vegyes 17 42 27 41 II/8 18 44 27 — V/2 — 43 — 42,5 V/4 — 44 28 43 V/4 — 40 23,5 37 V/4 — 39,5 24 39,5 V/6 19 49 31 44,5 Radius ! Proximalis Diaphysis Proximalis Diaphysis epiphysis legkisebb epiphysis legkisebb szélessége szélessége mélysége mélysége I/vegyes 33 — 25 — l/vegyes 35 — 26 — II/8 kb. 32 19 23,5 13 III/3 30 20 24.5 13 V/4 32 19,5 26 12,5 V/6 36 20.5 28 13 V/7 32,5 18 25 12,5 Tibia Diaphysis Distalis Diaphysis Distalis legkisebb epiphysis legkisebb epiphysis szélessége szélessége mélysége mélysége I/vegyes — 34 — 28 IV/3 22 32,5 17 28 IV/7 — 31 — 26,5 V/5 20 — 15 — V/5 — 31,5 — 27,5 V/5 — 32 — 26 V/7 — 32 — 30 V/8 — 33,5 — ?L Astragálus Legnagyobb Legnagyobb Legnagyobb hossza szélessége mélysége I/vegyes 43 27 25 I/vegyes 43 — 25 Os phalangis I. V/2 41 19 15 17,5 21 10,5 12.5 V/7 48 23 18 20 24 13 13,5 Juh — Ovis aries L. és kecske — Capra hircus L. A juhot és kecskét együtt tárgyaljuk, csontjaik elkülönítésének nehézsége miatt.

9

" E két faj csontjai a szarvasmarháéi után a leggyakoribb háziállat-csoportot képviselik. Kettejük közül a juh fordul elő nagyobb számmal, ami minden európai őskori telepre jellemző. A tiszalúci telep juhai kistermetű állatok, nagy, háromélű, kifelé csavarodó (homonym) szarvcsapokkal. A szarvcsapok lefutásukra és keresztmetszetükre