A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

BÖKÖNYI Sándor: A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája

A TISZALÜC-DANKADOMBI BRONZKORI TELEP GERINCES FAUNÁJA 23 hegységekhez voltak közel. Feltűnő azonban, hogy az Alföld közepén fekvő tószegi bronzkori telepen is előfordult egy koponyarészlete,

37 amely arra mutat, hogy az akkori lakosság messze vidékekre eljárt vadászni, vagy pedig — ami még valószínűbb —, hogy a bronzkori elnedvesedő klíma következtében létrejött erdőségekben az Alföldön is éltek medvék. 2. ábra Hiúz — Lynx lynx L. Hiúzból egyetlen csont került elő, egy jobb oldali distalis fele (2. ábra). A hiúz a magyarországi őskori lelőhelyeken meglehetősen ritkán előforduló macskaféle. őskori lelőhelyeink közül mindössze Berettyószentmártonból, BékésVároserdőről és Budapest-Remete-barlangból került elő. Külföldön sem gyakoribb. A svájci őskori faunában előfordul, de csak néhány lelőhelyről mutatták ki.

38 Németországból többek közt Vogel

39 említi, Lengyelországból LubiczNiezabitowski,

40 Ukrajnából pedig Pipoblicsko írta le.

41 Tiszalúc-Dankadombon előkerült tibiadarab igen nagytestű állatból származik, nagyságra megközelíti a varbói Lambrecht Kálmán-barlangi pleisztocén „párducokat".

42 Méretei: Distalis epiphysis szélessége Distalis epiphysis mélysége Tiszalúc-Dankadomb