A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
BÖKÖNYI Sándor: A Tiszalúc-dankadombi bronzkori telep gerinces faunája
A TISZALŰC-DANKADOMBI BRONZKORI TELEP GERINCES FAUNÁJA A tiszalúc-dankadombi telepen 1957-ben Kalicz N. végzett leletmentő ásatást, melynek során a telep egy részletét tárta fel. Az ásató a telepet a régészeti anyag alapján a bronzkor elejére, a hatvani kultúrába datálja. 1 Az ásató a feltárás alkalmával minden állatmaradványt begyűjtött, s ezekből 1311 darab volt meghatározható. A meghatározott csontanyagban 20 állatfaj — 6 házi- és 14 vadállat — csontjai fordultak elő. Ezek a következők: Harcsa — Silurus glanis L. Csuka — Esox lucius L. Pisces sp. Mocsári teknős — Emys orbicularis L. Hód — Castor fiber L. Róka — Vulpes vulpes L. Farkas — Canis lupus L. Barna medve — Ursus arctos L. Hiúz — Lynx lynx L. Vadmacska — Felis silvestris Schreb. Vaddisznó — Sus scrofa fer. L. Öz — Capreolus capreolus L. Gímszarvas — Cervus elaphus L. őstulok — Bos primigenius Boj. Eb — Canis familiáris L. Ló — Equus caballus L. Sertés — Sus scrofa dom. L. Juh — Ovis aries L. Kecske — Capra hircus L. Szarvasmarha — Bos taurus L. A tiszalúci telep faunája százalékos összetétele alapján pontosan beillik a magyarországi bronzkori telep faunáinak sorába. A magyarországi őskori gerinces faunáról szóló összefoglaló dolgozatunkban meghatároztuk a hazai bronzkori telepek faunájának jellemző vonásait. 2 Ezek a következők: 1. A háziló fellépése (a neolithikumban ugyanis a háziló még nem fordul hazánkban elő). 2. A juh—kecske-csoport nagyobb gyakorisága a sertéssel szemben (a neolithikumban a sertés a gyakoribb, kivéve a vonaldíszes kerámiás kultúra zselizi csoportjának lelőhelyeit). A bronzkor vége felé a juh—kecske-csoport arányszáma csökken, a sertésé pedig nő, azonban az előbbié még mindig magasabb marad, 2*
