A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)

MARJALAKI KISS Lajos: Miskolc régi mellékutcái

140 MARJALAKI KISS LAJOS A Papszer eredete a XV. századra megy vissza. Még 1411-ben történt, hogy Miskolc város tanácsa Zsigmond királytól megkapta a jus patronatust, vagyis az avasi templom kegyúri jogát. Ezt a nagy kedvezményt azért nyerte el a város, mert polgárai saját erejükből építették fel a hatalmas méretű templomot, ráadásul vállalták annak további fenntartási összes terheit. A város az egyházi épületek fenntartására és az avasi templom alkalmazottainak ellátására szőlőt és vízimalmot adományozott, amelynek megművelésére és munkálataira zsellértelkeket osztott ki a templom környékén. így települt be a Papszer és Toronyalja olyan lakosokkal, akik vállalták az avasi templomhoz tartozó javak ingyenes megmunkálását. A Papszeren lakó zsellérek földnélküli napszámosok, esetleg kézművesek voltak. Ingyen munkát adtak, de adót vagy tizedet nem fizettek sem a városnak, sem a diósgyőri királyi uradalomnak. Ám a várnagyok ebbe az állapotba sokáig nem tudtak beletörődni. Adókat vetettek ki rájuk és gyakori robotra akarták a zselléreket is szorítani. A szegény zsellérek helyzetét végül Mátyás király rendezte három fontos rendeletével (1467. V. 20, 1469. II. 27, 1471. I. 28-án kelt királyi rendeletek), melyekben Miskolc város inquüinusait (Szendrei: Miskolc város története III. kötetében elírással „jövevényeknek" fordítja), tehát zselléreit mindenféle taksa fizetése alól felmenti. Mátyás rendelkezéseit később újra megerősítik 1503. V. 3-án, de azzal a toldással, hogy a várhoz 12 ingyenmunkást kell adniok a zselléreknek évente bizonyos napokon. Ezt az újabb szabályozást 1516, 1524, 1550 és 1563. XII. 14-én ismételten megújították. (Lásd Miskolc város története, III. kötet.) A Papszer, Tót utca = Toronyalja és Peceszer három zsellérsorán 1563-ban 53 zsellértelket írtak össze. Akkor még a Mindszenti utcasoron 22 további zsellércsalád lakott, akik az ispotályhoz szolgáltak^ de a török világban ez éppen úgy elpusztult, mint a Peceszer a szomszédságában levő Boldog Asszony kápolnával együtt. Maga a Papszer és a folytatását képező Toronyalja azonban az avasi templommal, toronnyal együtt szerencsésen átvészelték a török nyomást, valamint a kuruc—labanc háborúkat, úgy, hogy 1817-ben 88 egymás melletti zsellér = taksás porta tartozott az avasi református templom utcasoraihoz. 1817-ben, a legrégibb miskolci telekkönyv adatai szerint, akkor már az egyház pénztárába taksát = pénzösszeget fizettek az egykori zsellértelkek tulajdonosai, akik között nemesek, hivatalnokok, iparosok szép számmal voltak, sőt, ott lakott a ref. lelkészi hivatal melletti házban Palóczy László az 1848—49-i országgyűlés elnöke. Az 1848-i jobbágyfelszabadulás után minden jobbágyi viSzony megszűnt a Papszeren és az egyház birtokában csupán a templom, torony és a hivatali lakások épületei maradtak. A régi „Papszer", vagy olykor „Egyház szeri" összefoglaló néven emlegetett városszéle ma már szakaszai szerint többféle nevet visel. így például van Papszer 1—5. és 2—28. számú ház, továbbá Rákóczi utca, régebben Alsó Papszer 14—28., Mélyvölgy, régebben Angyal völgy 1—7. és 2—10., Rudas L. utca 2., Toronyalja utca déli sora és avasi közei 3—73-ig. A Papszeren 1563-ban 55 zsellértelket, 1817-ben 80 háztelket vettek be a lajstromba. Az itt élő lakosok teljes névsora legkorábban egy 1666-ban készült török adókirovásban található. Érdekes, hogy az akkori családokból sok jellegzetes nevet az 1702-es Kötél könyv ismét megemlít. Ilyen szívós családok voltak a Bodócs, Donga, Szőcs, Rósa, Kenyeres, Juhász és Harangozó zsellérek ősei.