A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 2. (1958)
LAJOS Árpád: Szépmíves szűcsök Bükkábrányban
120 LAJOS ÁRPÁD A hátrész aljának bőrrátétét néha szironyozni szokták. Leginkább zöld színesbőrből igen vékony csíkokat vágtak ki. Ezek a „szirnyok" tűbe ölthetők voltak. Ugy varrták le velük a bőrszélt, hogy minden egyes nagyobb előreöltés után kissé visszaöltöttek és sorra így haladtak előre. Ilyenformán a vagdalás szélein fmom, lépcsőzetes vonalak alakultak ki. Id. Vályi Nagy István nem tartja egyszerűnek ezt a munkát. „A szironyozás? Az egy kényes portéka. Nem minden gyerek tudta rátenni!" A kuzsuk farazatát a legvégén „sallangozással" díszítették. Színes bőrt szűcsollóval nyelvalakra vagdaltak ki, a szélek finom kicsipkézésével. Ezt a sallangot sallanglyukasztóval kis gyűrűkben kilyuggatták. Két-két, eltérő színű, ugyanolyan nagyságú sallangot illesztettek össze a fiataloknak. Keskenyebbik végükön összevarrták, és a farazatra jobbról-balról felvarrták azon a helyen, ahol a farazat elállt. A felvarrás közepét és a sallang alsó széle közti részeket kis, filléralakú és nagyságú bőrboglár élénkítette. Az öregebb asszonyok sallangjai egynyelvűek voltak, de ezeket bemetszették és sötét, keskeny bőrcsíkot bújtattak át rajta. A kuzsuk prémjét az állítás után még utoljára kis kézikartáccsal megfésülték. (L. 3. ábra.) A kézikartács gyári munka. A díszes tardi kuzsuk sokáig különleges színfoltot adtak a tardi nők ruházkodásának. Különösen szép volt a kuzsuk bájos alakján a bőrrátét és a hímzés ellentéte. A finom, ízléses hímzés mozgalmas tarkasága rendkívüli elevenséget adott a kuzsu külsejének, viszont a bőrrátét lényeges esztétikai hatása az erő volt. A kuzsu felületén a hímzés formás színei közül messzire kivillantak a piros, széles bőrrátétek elnagyolt körvonalaikkal. Az ujjak vócai vérpiros lefutásukkal szépen egészítették ki ezt a képet. (15., 16., 17. ábrák.) 15. ábra. Fiatal asszony ,„kuzsu"-ja kiterítve. (Tárd.) A hímzéseket bőrrátétek foglalják körül.