A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
LESZIH Andor: A szalonnai templom XIII. századbeli falfestménye
142 LESZIH ANDOR folva fest, s hogy érthető legyen, az egyes alakok feje mellé — a bizánci stílus modorában — odaírja az illető nevét is. Olybrius itt a Margit felé fordított trónon ülve int és adja ki a további intézkedéseket. Az írásban is fennmaradt legenda szövege szerint Margitot forró vízzel telt hordóban kínozzák, fején az eddigi dicsfény koszorú, rajta egy keresztet tartó galamb. A fej mellett a felirat: MÁRGA. Itt már sehol sincsen az eseményeket elválasztó vonal. Valamivel feljebb, a hordó mellett Margit térdeplő képe, az eddigi előállításban és név felirattal. Ezután következik a lefejezés jelenete. Margit a földön fekszik, felette kis kereszt, ez alatt csillag. A legfelső sorban ábrázolt öt férfi közül a harmadik, a hóhér, pallosával Margit irányába sújt. Margit alatt, a kép jobb sarkában, három(?) levágott emberfej hever. Az írott legenda szerint ugyanis a helytartó ugyanakkor (i. u. 270. évben) több keresztényt kivégeztetett. Margit alatt THEOL. SIDER. .EL L betűtöredékek láthatók. A kép felső jobb sarkában, melyet egy megmaradt tört vonalas keretszegély töredéke határol, öt egymás melletti férfi alakja látható. A baloldali kettő közt, fent NIA névtöredék olvasható, A második papi süveges, tehát egyházi ember volt. A harmadik a hóhér a pallossal, feje mellett MAL HUS név. Felemás színű ruhában van, rövid nadrággal. A kezében tartott pallos jellegzetesen XI— XIII. századbeli. A negyedik hosszú tógás papi ember, kezében íráslapot tart. Felirata: TEOFI. Theophilos. Az ötödik alakból csak az arc és a váll körüli ruha részletei láthatók. A falfestmény nem szabályos, hossznégyzet alakú, a festőnek alkalmazkodni kellett az ablakbemélyedéshez, s utóbb úgy látszik, az ablak megnagyobbítása alkalmával a festmény egy része el is pusztult. A bal alsó sarokrészen nem voltak festéknyomok, vagy állhatott ott előtte valami, vagy az idők folyamán tönkrement a festés. Az egész kép, különösen az alakok ruhái sokféle színnel készültek. Az e korban, a XIII. században divatos, felemás ruhák színeit is igyekezett a festő kihangsúlyozni. Margit és Theophilos egészen hosszú, sarkig érő ruhát viselnek, a férfiak pedig térdig érő nadrágot. A legenda egyes jeleneteinek elmondása, főképpen a szereplő alakok nagyon primitív módon való ábrázolása, egymás utáni sivár felsorakoztatása, a térhatás hiánya, a háttér és környezetnélküliség egészben egy középkori krónikáskönyv vázlatos illusztrációjának hatását kelti bennünk. Ez meg is nehezíti a pontosabb korhatározást. Kétségtelenül bizánci jellegű a kép alakjaival, a személyek melletti magyarázó nevek feliratával, de mint ilyen bizánci stílusú mű is, nagyon egyszerű és festőjét nem sorolhatjuk az érdemesebb művészek sarába. Gerevich Tibor a XIII. század közepére helyezi a falkép korát, s általában keleti, bizánci, közelebbről az örmény művészet hatását látja benne. 5 Kampis Antal ennek a falfestménynek a korát az 1200 körüli évekre teszi. 6 Kétségtelen, hogy a bizánci stílus a fő jellegzetessége, de a nyugati ízlés átformálásában. Nagyon primitív kivitelében nem a kép ősiségét, inkább a művész tehetségének alacsonyabbrendűségét látjuk. Szabó Ferenc 7 a kép korát szintén a XIII. század közepére helyezi. Myskovszky meghatározása szerint a templomnak az a része, ahol a Margit-legenda képe van, a XII. század végén, a XIII. század elején épült. A festmény egész stílusa, a képen ábrázolt tárgyak, ruhák, pallos, a sátán szimbolikus ábrázolása, egyes díszítő motívumoik, 3 ezek fejlettebb alaíkjai inkább a XIII. század második felére mutatnak. Valószínű, hogy a középkorban még egy ilyen kisebb templom építése, különösen a kifestésé is hosszabb időt vett igénybe, s ezenkívül figyelembe kell venni azt, hogy az 1241. évi tatárjáráskor nemcsak Muhi környéke, de az egész megye, s jóformán az egész, ország elpusztult. Szalonna ugyanebben a megyében, Muhitól észak felé, a nyitott Hernád-völgyben, 56 kilométerre van és teljesen szabad útjában volt a tatároknak. Ha már akkor megvolt a templom, bizonyosan kirabolták, felégették. A XII. századbeli falfestmények motívumaiból is alig maradt meg valami, nem hihető, hogy a nagy 5. Gerevich: Magyarország románkori emlékei. 228. 1. 5. Kampis Antal: Magyar művelődés tört. I. kötet 504. 1. 7. Szabó Ferenc i. mű. 43. oldal.
