A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

KOMÁROMY József: Beszámoló a miskolci Sötétkapu-melletti ásatások eredményeiről

BESZÁMOLÓ A MISKOLCI SÖTÉTKAPU-MELLETTI ÁSATÁS EREDMÉNYEIRŐL Egészen 1955-iig nem történt Miskolcon olyan jellegű régészeti íkiutatás, amely tervszerű régészeti ásatás eredményei alapján arra adott volna feleletet: milyen mélységű (kultúrréteg vonul a város egyes pontjai alatt, milyen korok maradványai húzódnak meg ebben a (kultórrétegben és milyen ismeretekkel gazdagítják ezek a leletek a város települési történetét.

1 Ilyen irányú kutatás pedig, több városban folyik újabban, hazánkban és külföldön.

2 E kutatás elsősorban a város központjában indítható el sikerrel. Miskolc városmagja — az ősi központ — a belvárosban nagyjából körülhatárolható. Az eddigi történeti adatok ismeretében ezt a területet hozzávetőlegesein meg is adhatjuk. Az avasi templomi és temiető terasza, a teraszról induló lejtők, amelyek a Toronyalja, Papszer és Rákóczi utcák tömbjét zárják le a Mélyvölgy utcával együtt — ez a terület mutatkozik az ősi települési magnak. Itt indítható legtöbb eredménnyel egy-egy régészeti ásatás annak a célnak érdekében, hogy a kultúrrétegeket megvizsgáljuk, felmérjük és a 'bennük rejtőző régészeti leleteket napvilágra hozzuk. 1955-ben alkalom kínálkozott ilyen kutatásra akkor, amikor a Rákóczi utca 1. számú régi lakóház lebontására került a sor. Ez a ház főhomlokzatával a Széchenyi utcára, Miskolc főutcájára néz. XVIII. századi, többször átépített épület, amely műemléki állagában tovább 'már nem volt fenntartható. Tekintettel arra, hogy a háznak a foUitcai fronton pincét nem ástak, feltevésünk az volt, hogy a ház alatt, aránylagos épségben megmaradt az idők folyamán feltöltődött rétegek egymásutánja. A bontási és építési munkát végző Borsodmegyei Építőipari Vállalat nagymértékben támogatott azzal, hogy a lehetőséghez képest rendelkezésünkre bocsátotta a padlószintig lebontott 280 sm

2 területet. Az adottságok azonban a feltárási munkát így is megnehezítették, a bontási anyag fuvarozása néhányszor siettette a feltárás menetét, vagy — statikai biztonsági előírás miatt — egy-egy értékes, kiegészítő, vagy még feltárandó részletet kellett abbahagyni. A régészeti kutatás azokban a négyszögiekben folyt, amelyet az egyes helyiségek alapfalai rajzoltak meg. De e helyiségeket — az építőipari munka következtében — sem tudtuk egymásutáni sorrendben vizsgálat alá venni. Ez azonban nem okozott különös nehézséget, mert az ásatási időtartam különböző napjain felásott helyiségek szint-értékei az összesí-tési rajzon egymáshoz kapcsolódtak. Legelsőnek így azt a helyiséget vettük sorra, ahonnan a bontási anyagot már elszállították. A helyiségeket — a bontási időrendnek megfelelően — A, B, C, D stfo.-vel jelöltük leírásainkban és részletrajzainkon. * Ha a miskolci Sötétkapu fekvését a Szinva partjáról megfigyeljük, azt látjuk, hogy itt észak felé jelentős emelkedés van. Ez az emelkedés, s. normál vízszintet véve alapul, 4,50—5,80 m között váltakozik. Magának a Sötétkapunak a mai küszöbszintje 129,10 méteren van a tenger szintje fölött. Régi áradásoktól mentes ez a terület. É—D-i vonalú meredekén kívül pedig — Ny—K-i irányú kapaszkodón is áll, amelyet szemmel követhetünk a Széchenyi utca színház- és Tanácsház téri szakaszán. Ezt az utóbbi emelkedést a főutca rendezése, a villamossínpérok lefektetése sem tudta kellőképpen nivellálni. Ez a Széchenyi utcai kapaszkodó magánál a lebontott épület homlokzatánál is szintkülönbséget