A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)

THOMA Andor: A Homo sapiens fossilis nyakszirtcsontjának töredéke a tapolcai sziklafülkéből

A HOMO SAPIENS FOSSILIS NYAKSZIRTCSONTJÁNAK TÖREDÉKE A TAPOLCAI SZIKLAFÜLKÉBÖL I. Leletkörülmények. A miskolci múzeum 1931 októberében és novemberében ásatást végzett a görömböly-tapolcai fürdő felett emelkedő Várhegy ÉK-i oldalán levő sziklafülkében. Az ásatást Leszih Andor! irányításával Meigay Géza vezette le. Ennek során, diluviális rétegből, egy emberi nyafkszirtcsont töredéke került elő. A lelet antropológiai ismertetését a jelen dolgozat adja. Az ásatok voltak szívesek rendelkezésemre bocsátani a megmaradt felvételi adatokat. A lelőhelyen Megay három réteget különített el (1. ábra): I. fekete humusz, neolit edénytöredékekkel, alatta II. barnássárga, pleisztocén, barlangi agyag, III. humusszal kevert agyag. Utóbbi rétegbe a humuszt és néhány neolit kovaeszközt és edénytöredéket egy oldalkürtőn át mosta be a víz. A II. réteg zavartalan, ebben találta az emberi csonttöredéket. A csont hajszálrepedéseit ez a barnássárga agyag tölti ki. Hasonló színű üledékek előfordulnak a Bükk-hegység cmás barlangjainak Würm-kori rétegsorában. A koponyacsont közeléből 6 darab atipikus kovaeszköz, több apró szilánk, 3 átfúrt rénszarvasfog és tűzkőgumók kerültek elő. A feljegyzések szerint, a réteg a barlangi medve és hiéna csontjait tartalmazta. Ilyen alapon, a maximális, biztos információ a lelet koráról pusztán csak ennyi: Würm, felső paleolitikum. Vértes László (1955), a magyarországi Würm I/II interstadiális kultúráit áttekintve, a tapolcai leletről így nyilatkozik: »Hillebrand meinte, die Funde entsprechen der der Höhle von Istállóskő und bestimmte sie als Jungaurignacien. Gegen diese Bestimmung liesse sich nur einwenden. dass man mit ebenso viel Recht in jede andere Phase des Aurignacien datieren könnte, ja sogar die Datierung in das áltere Magdalénien nicht unbegründet wáre. Sowohl auf Grund der nichtssagenden Faunaliste, als auch der in jeder jungpaláolithischen Kultur Wohlbekannten durchbohrten Tierzáhne kann man diesen Fundort höchstens als »jungpaláolithisch-« bezeichnen.« Magáról az emberi csontleletről Bartucz Lajos (1938) is említést tesz a subalyuki monográfiában: »A miskolci múzeum 1931. évi ásatásai szintén emberi csontleletet eredményeztek. Megay Géza ugyanis zavartalan diluviális rétegben emberi nyakszirtcsont pikkelyének (squama occipitalis) nagyobb darabjára bukkant. A nyakszirtcsontdarab, melyet én is vizsgáltam, patinája, megtartási állapota alapján is diluviálisnak látszik. Sérülései régiek. A pikkely felső (interparietalis) része feltűnően alacsony, görbült, aránylag keskeny, tehát hosszúfejű (dolichocephal) koponyához tartozó. A felső tarkó vonal (Linea nuchae sup.) primitív jellegű.« Az ásatás eredményei mindeddig részletes közlésre nem kerültek. U. Az emberi csonttöredék leírása. Megtartási állapot, életkor és nem, Squama occipitalis töredéke. A lambvarrat felül, jobboldalon a lambda-ponttól mért 41 mm-es, baloldalon 55 mm-es szakaszon épen maradt. Jobboldalt (az exocranialis felszín felől nézve) a lambdavarrat ép részének végétől függélyesen lefelé haladó, majdnem egyenes, tört szél határolja a csonttöredéket. A törési élen a csont szerkezete nem látható, a fosszilizáció következtében.