A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1. (1957)
KOREK József: A vadnai neolitikus sírlelet
2(1 KOREK JÓZSEF sebb vonaldíszes kerámiával, az Alföldön a Körös-kultúrával párhuzamosította. 18 A bükki kultúra, illetőleg bükki művelődési körbe tartozó leletanyag lelőhelyeinek megszaporodása következtében túlhaladta már azt a képet, amelyet Tompa rajzolhatott a kultúra elterjedéséről és a stíluszónák egységének vélt anyagáról. Ujabb jelentős anyag hiányában legegységesebbnek látszik a Bükk-hegység középső vonalához tartozó barlangok anyaga, a Tompa-féle I— II. stílus jegyeivel, de ez nem mondható el az upponyi, aggteleki barlang anyagával kapcsolatban, ahol a keveredés már jelentős. A miskolci múzeumban lévő Tapolca-Forrás-barlang anyaga, 19 amely területileg egészen közel van a Lillafüred-környéki lelőhelyekhez, a különböző neolitikus kultúrák nagyfokú keveredését mutatja. A keveredés még nagyobbfokú és általános a középső Tisza-vidék mentén, amelyét Tompa átmeneti zónának tekintett. A keveredés oka, hogy a Közép-Tisza mentén az Északkelet-Magyarország valamennyi neolitikus kultúrája megtalálható. A Tiszától K-re az Észak-Alföldön öt kultúra elemei jelentkeznek a neolitikusnak tartott anyagban: 1. Körös-kultúra, 2. Tiszai kultúra, 3. Vonaldíszes kerámia kultúrája, 4. Bükki kultúra, 5. Herpályi kultúra. A felsorolt nagyobb kultúrák közül jól elkülönül a Körös és a herpályi csoport, A Körös ezen a területen minden esetben elkülönül a Tiszaitól és az időben is sokkal fiatalabb Herpályitól. A Körös és vonaldíszes kerámia viszonylatában a Körös kultúra északi elterjedésének szegélyén szórványosan ugyan, de a vonaldíszes stílusjegyek felfeltűnnek. A legnagyobb az érintkezés a vonaldíszes kerámia, a bükki, illetőleg a tiszai kultúra között. Az érintkezés alapja a vonaldíszes kerámiának önálló, nagy területet elfoglaló része a Tiszántúl középső zónájában. B. Kutzián Ida Folyás-Szilmegen 1950-ben végzett ásatása olyan anyagot hozott felszínre, amely alapjában vonaldíszes jellegű, s megjelenik benne a bükki kultúra jellegzetes díszített anyaga, lehet, hogy importként, de lehet, hogy a telepen helyben készült. A feltárt öt zsugorított csontváz a telep emberanyagát adja. A szilmegi anyag lehetővé tette a múzeumokban lévő anyag szétválasztását. A csupán szórványos leletek alapján nehéz a teljes azonosságot megállapítani, de a főtípusok egyezése lehetőséget nyújt az elhatároláshoz. Az itt megállapított 102 lelőhely anyaga alapján módosítani kell azt a korábban vallott felfogást, hogy a vonaldíszes kerámia a Duna vonaláig terjeszkedett és további nagyarányú térhódítását az Alföldön megtelepülő Körös, de főkép a tiszai kultúra gátolta. Pontos elterjedési területét megvonni nem tudjuk, mert a jelenlegi adatok csupán a kutatás mai állását jelzik, valószínű, hogy a tényleges szállásterület nagyobb volt. A település központja a Tiszántúl középső területe, onnan átterjed a Duna—Tisza-közére és délen Kiskunfélegyházáig nyúlik le. Leggyakoribb a középső Tisza mellékfolyóinak mentén, elsősorban folyóvizek mellett. Gyakoriságára és helyi változataira Kalicz Nándor Tiszazugban végzett terepbejárása jól rávilágít. A bejárt kis területen 38 lelőhelyen találta meg a vonaldíszes kerámia lelőhelyét. Értékes megfigyelése volt a lelőhelyek vízparti elhelyezkedése, továbbá, hogy kiterjedésben kisebbek, nem látszanak olyan állandónak, mint a Körös telepek. 2 o Kalicz N. terepbejárása során úgy látta, hogy a tiszai kultúra nem hatolt be Tiszazugra, csupán emlékanyagának szórványos darabjai keverednek a vonaldíszes kerámiával. A szolnoki múzeum e korba tartozó leletanyaga Szászberek, Tiszaföldvár, Szolnok-Kénsavgyár, Tiszavárkony-Hugyinpart, Tiszaigar-Csikóstanya, Pusztakengyel lelőhelyek 21 anyaga viszont nagyfokú keveredést mutat a tiszai kultúrával. A kevert 18. T o m p a F.: A. H. V—VI. 33. 19. Közöletlen. Ltsz: 53.66.1—19. 20. K a 1 i c z N.: Jászkunság 1955. III. 34—40. 21. Közöletlen. Szoln. Múz. Ltsz: 54.39.1—50; 54.40.1—24; 54.37.1—5; 54.36.1—10; 54.51.1—18; 54.34.1—10.
