Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

A pácini változaton és sarokcsempéjén (154-156. rajz) a mintát elnyújtott cseppformájú idomokból alakították ki. A sárospataki ónmázas csempékből kirajzolódik egy határozottan elkülönülő csoport, mely az előzőkben említett két típusból felépített kályhák négyzetes, és a hozzá tartozó párkány- és sarokcsempéket, valamint oromcsempéket tartalmazza (289-297. rajz). Ezeket a csempéket magas színvonalon faragott nyomódúcokból préselték, és többféle színváltozatban festették. Az oromcsempe szigorúan a morva telepekről közölt oromcsempék formáját és mintáját őrzi (294-295. rajz). A négyzetes csempék dísze arányaiban és szerkezetében, tehát a szíves, illetve félköríves osztásokban szintén az eredetihez teljesen hű, de a részletekben minden megváltozott. A nagy szabdalt levél helyett liliom, az ívek térközeit kitöltő leveles ág, és a szíves-keresztes motívum helyett itt gránátalmák szerepelnek. Az egyszerű, kis szívben végződő ágacskák kiegyensúlyozottságát itt egymás fölé helyezett kis szívek, s a belőlük kinövő indák mozgalmassága váltja fel (297. rajz). A sárospatakiakon a mintát készítője a festéskor egy fekete kontúrral kiemelte. Sőt a sarokcsempénél a teljesen sík felületre festette a mintát (292-293. rajz). B. Nagy Margit a sárospatakival mintájában csaknem, díszítésmódjában (fekete kontúr) teljesen azonos habán csempét közöl 1674ből az alvinci habánok ismertetése kapcsán. Ugyanitt bemutat egy záródíszt XVII. századi habán kályháról, mely egészen apró részleteiben is teljesen megegyezik a Sárospatakon kétféle színváltozatban is meglévő ónmázas oromcsempékkel (300. rajz), mely egy téglalap alakú igen nagy méretű csempével alkotolt itt kályhát (301. rajz). Utóbbinak pontos mása előkerült Szerencsen is (265-267. rajz). Az oromcsempe évszámos változatát közli Krisztinkovics Béla, de valószínűleg ugyanez a csempe szerepel Bunta Magda könyvében, hiszen a csempén látható 1679-es évszám megegyezik mindkellőnél.87 Nem kizárt, hogy ezeket a kályhákat, melyekből kettőt Szebényi Judit az OMF restaurátora re/• 88 89 konstruált is, alvinci mesterek készítenék a XVII. század második felében. Bunta Magda leírja, hogy az alvinci habánoknak a tiszta fehér alapmázon kívül volt még egy jellegzetes kékes-fehér színű alapmázuk is. Ez nagy valószínűséggel ugyanaz, mint a 265-267. rajz szerencsi és 300-301. rajz sárospataki csempéinek alapszíne. A füzéri példányok (90. rajz) a XVII. század elején kerülhettek rendeltetési helyükre, hiszen Füzéren az inventáriumok tanúsága szerint 1620-ban már főleg 29