Gyuricza Anna: Reneszánsz kályhacsempék Északkelet-Magyarországról (Borsodi Kismonográfiák 37. Miskolc, 1992)

Mihály sárospataki fazekasmester receptkönyve őrizte meg az újkeresztény mázak összetételét. A habán fazekasok másik specialitása a márványozás volt. Találkozunk vele a morva leletanyagban éppúgy, mint a magyarországiban. Bunta Magda három márványozási mód készítését foglalja össze az alvinci habánokról írott könyvében. A Pácinban talált nagyszámú márványozással készült kályhacsempe-töredék vizsgálatából az derült ki, hogy készítőik a sima agyaglapra fehérre és vörösre égő agyagmasszát vittek föl oly módon, hogy a két szín keveredjék, de ne folyjon egymásba. A kiszárított felületet átlátszó ólommázzal öntötték le, s ez kiégetve sárga és barna színt adott az engobnak. Végül következett a kiégetés, mely a mázatlan és ólommázas csempék esetében a közönséges fazekaskemencében történt, míg az ónmázas darabokat egy magasabb égetési hőfokot biztosító speciálisan megépített kemencében kellett kiégetni. Magyarországon habán kemencét eddig nem tártak fel. 11