Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

az 1940-es évek végén még alkalmazták a kosarat,

120 melyet 1948-ban maguk építettek. A kerek kosár átmérője 60 m körüli volt. Fala 1,5-2 m magas, amelyből az^északi szakasz volt a legmagasabb. A sövényszerű falat úgy építették, hogy 80-100 cm-re karókat vertek le, s közeit kökény fabokrokkal és gledicsével fonták be.

121 Az ágas-bogas sövényfalat kóíissal (nagy fakalapáccsal) szorosan lebunkózták, hogy a marha meg ne bontsa. Vasalással csatlakozó, négy rúdból álló kapuja, délre nézett. A kosárban a két zemplénagárdi pásztor gulyája nem tartózkodott rendszeresen, csupán rossz idő, vihar, erős szél esetén hajtották a szabad vacokról a védettebb helyre. A többi (révleányvári, ricsei, dámóci, lácai, semjéni) adat szerint rendszeres hálóhelyül szolgált a kosár. A pásztorépítményeknek ez a típusa kisméretűnek mondható („...elfért benne száz darab marha is", mondta Mazin Mihály révleányvári gulyás), bár — mint erről egy korábbi fejezetben szóltam — itt az állatcsapatok egyedeinek száma messze alatta maradt pl. a hortobágyi gulyák állatszámának.

122 Ugyancsak a szarvasmarhacsapat együtt-tartásában és védelmében segítette a pásztorokat a karám. Bodrogköz-szerte nagyjából azonos módon építették és alkalmazták ezt a pásztorépítményt. Adatainkból Szabadfalvi J. összegezésével együtt, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a karám történetileg minden bizonnyal megelőzte az akoli, ahol a terminus együtt jelenti a rudakból vagy másból épített, kerítéssel övezett területet és a félszeres szint vagy zárt, falas, tetős építményt.

123 Aminden fedeles szin nélküli karámok utolsó példányait a recens anyag vizsgálata szerint az időjárás viszontagságai ellen enyhet adó erdőkben lelhette volna fel az 1930-as évek végéig a kutató. Ekkoriban a Vajdácska melletti Oroj nevű erdőben pl. négy egymás melletti karámban őrizték éjszakánként a Windischgrätz hercegek gulyáját, szűzgulyáját, bikagulyáját és tinógulyáját.

124 De erdő között volt a kenézlői, zalkodi, révleányvári és zemplénagárdi falusi gulyák karámja is. A puszta legelőn álló, fedeles építmény nélküli karámról csak a Karcsa-felinkerti legelőről tudunk, ahol a Sennyey uradalom gulyájának nyaraltatásához kb. 1930-ig a majorból minden tavasszal kiszállították a karámot. A karámot mindig a gulya nagyságához méretezték. Egy 120-150 marhából álló gulyának 50 m-es oldalnagyságú karámra volt szüksége. Alkotóelemei közül az egymástól 3-4 m-re álló 1,5-2,3 m magas oszlopokat ágaiként (általánosan elterjedt), járomként (Karcsa),

125 vagy culápként (Zalkod) ismerik. A három-négy, ritkán öt vízszintes rúdsort 8-10 m hosszúságú rigliből (általános a Bodrogközön), karámgerendából, karámrúdból (Karcsa, Karos, Nagyrozvágy, Pacin) vagy szarufából (Zalkod) építették. A karám magassága mindenütt másfél méter. A kö96