Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

A rét az anyaszéna és a sarnyú lekaszálása és együttes behordása után, a szeptember közepén kihirdetett rétszabadítástól az állatcsapatok beszorulásáig volt marhalegelő (14. kép). Gyakran fordult elő az is (pl. Vissen), hogy az anyaszéna után gyenge sarjú nőtt, amit a faluközösség elhatározása nyomán lábon hagytak, s a rétet korábban szabadították fel az állatok számára. A tallót aratás és hordás után az augusztus végére eső tallószabadulástól a december eleji leszántásig legeltethették (15. kép). A tavaszi vetés learatása után rögtön leforgatták a tarlót, s a földön elhullott szem és a fűmagok nyomán három hét múlva már arasznyi fű és gaz nőtt. A sarlós aratás magas tarlója között különösen sok zöld gyom és gaz maradt kitűnő eledelül. Vajdácskán úgy tartották, hogy „jó legelője van a marhának a tallóban".

82 Karcsán, Vajdácskán és Zemplénagárdon a tarlólegelőre mindig a fejős marhákat, a csordát, Sárospatakon az igavonókat is

83 ráhajtották. A többi szarvasmarhacsapat a gyeplegelőkön maradt. Előfordult (pl. Vajdácskán), hogy közvetlenül az aratás után sertésnyáj járt a tarlón az elhullott kalászok és kipergett szemek összeszedésére, ennek azonban a gazdák nem örültek, mert a tehén nem szívesen járta a tarlót a sertés után. Adatainkból úgy tűnik, hogy a tarlónak az év egy meghatározott szakaszában legeltetéssel történő hasznosítása nem űjkeletű gyakorlat. Alátámasztja ezt a sárospa14. kép. Rét legeltetése. Kenézlő-Balsa, 1968. 81