Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

szomszéd Láczi és Agárdi erdőbe engedte légyen meg az panaszolkodóknak a lege lést, a' mellyet ugyan magok is el esmértek, hanem mivel az Agárdi erdőre a' Báró Sennyey István és János, a Láczira pedig a' Gróf Majláth eő exellenciája erdejében (:minthogy még a lineák ki vágva nem lennének:) az bé hajtás meg nem engedtettne, annál fogva... Báró Sennyey Károly ... ajánlotta, hogy azt haladék nélkül fogja eszközleni, hogy az emiitett erdőkben való bé menetel ki nyittasson..."

33 A sárospataki Windischgrätz hercegek gulyái a Longi erdőben, az Orojban legeltek, a tiszakarádiak Apátszög, Bornyúszög, Felső erdő, Alsó erdő, a zemplénagárdiak Papok erdeje nevű legelőterülete egykor teljesen erdő volt, s napjainkban lett csupán — az irtások következtében — ligetes legelő.

36 Zemplénagárdon a mai községi nagy legelő helyén állt egykor legeltetett ritkás tölgyes, bükkös és égerfás erdő.

37 Balassa I. adatközlői — karcsai mondakötetében — több alkalommal utaltak az erdei legeltetésre. Kovács Jánosné és Lőrincz László tudott erdőben és tisztásokon őrzött gulyákról, erdőben l|geltetett tehénről.

38 Az alacsony, fás, bokros, cserjés erdőkben fűvel, alomnövénnyel, gazzal, az ágak leveleivel, s makkal élt a marha.

39 A fagallyakat, különösen a gyümölcsfa leveleit szükségeledelként is felhasználták.

40 Újabban télen Zemplénagárdon—ha fát kitermelni az erdőre mentek—vitték magukkal a gazdák tehenüket is, s amíg dolgoztak, az állat is jól lakott a fák riigyeivel, elszáradt levelekkel.

41 A legeidterület legnagyobb részét — legalábbis a folyószabályozás megindulása, a 19. század közepe óta — természetesen a gyeplegelők alkották (12. kép). Ezek egy része a Tisza és a Bodrog árterületére esett. Arányát más jellegű legelőterületekhez és szántóföldhöz Karos 1839-es térképéről is le tudjuk olvasni (13. kép). Ekkortól a legelőként számontartott terület alatt elsősorban gyeplegelőt kell értenünk.

42 Rendkívül széles skálát mutatnak a gyeplegelők a Bodrogköz területén. A gróf Majláthoknak 1809-ben Dobra határában volt egy Plosznya és egy Borsószer nevű legelője.

43 A báró Sennyey éknek Karcsa határában Felinkerti legelőjük," vajdácskái uraságnak Nyerges tanyasi legelője, Gyertyállósi legelője*

5 a Majláthoknak Cigándon Korongi tag, a keresztúri grófoknak a bodrogközi Zalkod közelében Szederkény, Palocsa és Csenke nevű legelője volt.

46 Sárospataknak 1777-ben egy Antalka nevű „köz legelő helyét" jegyezték fel, a két világháború között a Hécei, Hustáci, Pataki, Kispataki legelőket tartották számon. Nagy- és Kiskövesd között 1795-ben „ Hegy ally a, Felső mező, Bodzás Barát ér, Mester Homok, Kama közi" nevű legelők voltak.

47 Bodrogszerdahely határában a Zompod nevű legelő egy középkori falu nevét őrzi,

48 Nagyrozvágyon egy Szomónak, Metszésnek és Suti legelőnek nevezett területen,

4

' Ricsén 75