Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

ván, Ráták közt fel méretett, ezeknek következésében ámbár az Agárdi panaszolkodök magok is meg esmérték, hogy az Eő Nagysága Proportionalis erdejében, még a néhai boldogult B. Sennyey János életében is mindig bizonyos munka mellett legelték, mindazonáltal közben vetésünkre Tisztelt Báró Úr azon Agárdi erdejéből minden féle telkes emberének 3 Holdnyit kimérettetni ajánlott, és valósággal is ki méretett, de a panaszolkodök az egész erdőben a legelést, ha szinte munkáért is, meg engedtetni kérvén, az ajánlást ... elfogadták ugyan, mind azonáltal jövendőre nézve-továbbis kérések mellett maradtak."

28 A legelőterület kettéosztottságának lassú folyamú megszűnése a 18. század végére tehető. Ez egyenes következménye volt a majorsági gazdálkodás kiszélesedésének, az erőszakos földesúri földfoglalásoknak, amelyeknek különösen a falvak legelői és rétjei estek áldozatul. A Zemplén megyei adatok szerint a parasztkézen lévő földállománynak 23-59 %-át csatolták erőszakosan a földesúri majorsági birtokokhoz.

29 A bodrogközi falvak többsége elegendő legelővel rendelkezett. Vályi A. Dámócról 1796-ban azt jegyzi meg, hogy „...legelője elég, az Uraságnak engedelméből",

30 Rozvágyról pedig azt, hogy „...e határhoz tartozik Bodok pusztátska, melly aprólékos legelő tseréböl, ... s' száraz és vizes rétekből áll".

31 Fényes E. a terület egészéről mondja 1847-ben, hogy „...a Bodrogközieknek mind legelőben, mind szénában, mind gyékényben és nádban bőségük van".

32 A falvak részletes adatai között Kis és Nagy Cigándnál bukkan fel, hogy „... legelője, szénája, ... marhája bőséggel", Pácinnál pedig, hogy „... legelője a népességhez képest igen sok".

33 A 18.-19. századi bodrogközi úrbéri perek zöme éppen a legelők körül zajlott. Bodrogközi legelőért perel Petrahó 1777ben, Vencsellő 1785-ben, Kiskövesd 1795-ben, Leányvár 1796-ban, Dobron 1806-ban, Kisdobra 1810-ben és 1811-ben, Alsódobra 1814ben, Nagytárkány 1816-ban, Leányvár 1822-ben, Karos 1823-ban, Agárd 1823-ban, Láca 1826-ban, Dobra, Nagy- és Kiskövesd 1827-ben. A legelőre vonatkozó részletes és más területekkel összehasonlító adatokat a Bodrogköz magyarországi szakaszáról Ebner S. közöl, öszszevetve 19. század közepi és 1925-ös számadatokat:

35 Község Szántó Kert Szőlő Rét Legelő Erdő Nádas Egyéb Összesen Év Ka753 41 - 956 1000 388 8598 759 12495 1858 ra d 7040 52 - 551 2213 632 101 1055 11644 1925 40