Bodó Sándor: A Bodrogköz állattartása (Borsodi Kismonográfiák 36. Miskolc, 1992)

III. A LEGELTETÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS RENDSZERE Mielőtt a szarvasmarha pásztorolásának rendjét ismertetnénk, vizsgáljuk meg az állatok legeltetésének és takarmányozásának bodrogközi szisztémáját. E témánál különösen dívtak azok a romantikus elképzelések, rendszer-alkotások, amelyekről helyes képet legutóbb Szabadfalvi J. alkotott.

1 Az általa megfogalmazott — passzív és aktív — takarmányozási rendszer a Bodrogköz területét is jellemezte, természetesen bizonyos helyi sajátoságokkal. A 19.-20. századi legeltetési szisztéma előzményeinek felvázolásakor abból kell kiindulnunk, hogy a magyarság a honfoglalást megelőző időkben nomadizáló-szállásváltó rendszer szerint élt.

2 Fejlődési fokozataikat a letelepült, földműves életmód kialakulásáig szemléletesen és hitelesen rajzolja meg Szabó /.

3 Hipotézisében erősen valószínű állomás a nyári legelőnek a téli szállás körzetébe történt visszaszorulása, melynek következtében kialakultak a téli szállás határozott területi határai. Az utolsó fejlődési fokon az állandóan lakott téli szállás települési szemszögből már „falu". A „nomadizálás" most, tehát a 9.-11. században, már a téli szállás, a falu határai között szűk térben folyt, s e térben a téli és nyári legelőnek, valamint a szántóföldnek megszabott helyei voltak, határokkal.

4 Ez az állapot a Bodrogköz területén a 18. századig konzerválódott. A fordulópont, a fokozatos változást e téren valószínűleg a 18. század második felében végrehajtott urbáriális földrendezés jelentette. Az elegendő erdővel rendelkező falvak kijelölték a nyári legelő helyét a falu határán belül, ahol szarvasmarháikat az év 5-6 hónapjában legeltették. Ugyanakkor a legelőterület egy részét, a 6-7 hónapnyi időtartamú téli legeltetés számára kihagyták, tilalomba vették. Az ilyenformán kettéosztott legelőterületnek egyik fele a nyári, másik fele a téli legelő lehetett.

5 A következőkben lássuk e tétel Bodrogközben fellelt bizonyítékait. A téli legelők megjelölésének egyik műszava az avas volt.

6 Aszóra vonatkozó adatok között 1658-as a legkorábbról ismert. A bodrogközi Lelesz jobbágyai ekkor megtagadták a tizedlést, a dézsmaadást a leleszi prépostságnak, s a per során hozott ítélet egyik részlete mondja ki: „Hogy valamikor Praepost Uram eő kiegyelnie az Hajó Erén innen való erdőtt 37